A modern pszichológia előszeretettel használja a mérgező ember kifejezést. Meg kell vallanom, kedvelem ezt a kifejezést, mert tapasztalatból ismerve ezt az embertípust, meglehetősen találónak tartom. Olyan emberekről van szó, akik nem tartják tiszteletben mások döntését. Saját viselkedésükért nem vállalnak felelősséget, amelynek okait inkább külső tényezőkre hárítják: a szüleiket, neveltetésüket, illetve egyéb vélt vagy valós sérelmeiket okolják.

A mérgező emberek hálójába könnyű bekerülni, mert megnyerő modorúak és kellemes társalgók is, szinte elsőre beszippantják az áldozatukat. Amikor azután jól megismerik, akkor elkezdik bebizonyítani, hogy az illető rosszul döntött valamiben, hibás a szemlélete, megváltozott ahhoz képest, amilyennek megismerte stb.

De mi ezzel a céljuk? Tudatosan vagy már mániás problémáik miatt az egyén önbecsülését támadják, illetve kezdik ki. A mérgező emberek csak látszatra cselekednek a fair play szabályai szerint; csak azt hirdetik, de valójában nem az emberi tisztesség és becsületeség vezérli őket.

Nem állnak egyértelműen az ember elé, hanem üzengetnek, leveleket írnak; kivétel ez alól, ha az illető erősebb személyiségű, akkor képes arra, hogy személyesen fellépjen. Egyébként gyávák ehhez, a háttérben megbújva vagy áttételekkel mérgeznek. Elsősorban irányítani kívánnak, mindig találnak egy-egy személyt (nem többet), akit manipulálhatnak. Belőlük táplálkoznak, használják az energiájukat, az illető csak azt érzi, hogy mindig fáradt a társaságában.

A „mérgező ember” bántani óhajt, el akar vinni olyan érzelmi területre, amelyre az áldozata sosem jutna el magától. Több minden lehet az ilyen gonosz – vagy gonosz által vezérelt – léleknek a hátterében, ami ezt az embert „alkalmassá” teszi erre a viselkedésre. Legtöbb alkalommal az irigység, ami két ember között oly sok mindenre képes.

Azt a pozíciót kívánják beállítani maguk számára, mintha segíteni szeretnének a behízelgő, úgynevezett szemnyitogató hozzáállással. Azt igyekeznek bizonygatni, hogy baj történt: valami megváltozott benned, nem olyan vagy, mint amilyennek megismertelek. Ők pedig ezen próbálnak segíteni! Bűntudatot próbálnak kelteni, de soha nem ismerik el, hogy fájdalomokozás volt a cél.

Ha túllőnek a célon, akkor látszatból képesek még bocsánatot is kérni. De fejlődésellenesek, egyhelyben pörögnek, ugyanis múltbéli eseményeket és körülményeket okolnak, ezzel kibúvókat keresnek a cselekvés alól, a felelősség elől.

Kifordítják a valóságot, amit addig szajkóznak, míg már maguk is elhiszik és a környezetükkel is elhitetik. Manipulatívan használják fel a környezetüket, mert „tehetségük” van a saját igazuk megteremtéséhez – bármi áron! Kiforgatják mások szavait, és elérik a céljukat, hiszen az elfojtott harag belül szétrágja a testet is.

Az ilyen embernek ajtót kell mutatni, vagy azonnal otthagyni, mert ez a mérgező típus nem áll le.

Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész 

 Kép: A festmény Galambos Tamás (1939) festőművész alkotása, amelyen az ördög játszik a szívekkel