Az emberek nagy tömege azt hiszi valamiről, hogy megtörtént, miközben a dolgok máshogy, akár pontosan ellentétesen történtek. Ez a Mandela-effektus. Általánosságban elmondható, hogy ez az effektus valószínűleg idősebb korban jobban létezik, mint a fiatalabbak körében.
A Mandela-effektus fogalmát egy Fiona Broome nevű blogger alkotta meg, 2009-ben, amikor szembesült azzal a hírrel, hogy Nelson Mandela polgárjogi harcos életben van, miközben ő már a ’80-as évek közepétől pletykákra és álhírekre támaszkodva azt hitte, hogy meghalt a börtönben. (Mandela végül 2013-ban hunyt el).
Fiona Broome egy konferencián is elkezdett kollégái között kérdezősködni, és furcsa felfedezésre jutott. Kiderült, hogy sokan hitték biztosnak Mandela halálát, s amikor korábban családban vagy baráti körben erről beszélgettek, egymást is erősítették ebben. Nem egyszer kijavítva azt, aki egyébként tudta az igazságot. Így született meg a Mandela-effektus fogalma: az emberek nagy tömege azt hiszi valamiről, hogy megtörtént, miközben a dolgok máshogy, akár pontosan ellentétesen történtek.
Broome nem hagyta annyiban a témát. Létrehozott egy weboldalt, ahol több tucat Mandela-effektus témára hívta fel a figyelmet. Kiderült, hogy szinte mindenkinek van egy-egy téves képzete, ami a hiányos ismeretekből és az ismeretek közötti hézagok narratív kitöltéséből (konfabuláció) fakad. Történeteket gyártunk tehát, amelyekben elhelyezzük az eseményeket, és sokszor átlépjük a valószínű és a valóságos közötti határvonalat.
Egy hazánkban is ismert példát említve: kifejezetten Mandela-effektusnak nevezhetjük azt a hitet, hogy a spenót egészségesebb a többi zöldségnél. Ez egy egyszerű tudományos tévedésen alapul: 1870-ben a német kutatóvegyész, Erich von Wolf megállapította, hogy a spenótnak a vastartalma extrém magas. 100 gramm spenótban 35 gramm vasat azonosított. A kutató azonban valójában nagy hibát követett el, s ezt csak hosszú évtizedekkel később vették észre. A kutató mérése valójában 3,5 gramm volt, de véletlenül elírta az eredményt, odébb tette a tizedesvesszőt, és így lett világszerte ismert a 35 grammos eredmény. Ezt a leleplezést a világsajtó felkapta és elterjesztette, s Magyarországon is több cikk jelent meg róla, mégis makacsul tartja magát a tévhit ebben a témában.
Felmerülhet a kérdés: létezik-e Mandela-effektus idős korban, s ha van, mire kell figyelni ezzel kapcsolatban? Általánosságban elmondható, hogy ez az effektus valószínűleg idősebb korban jobban létezik, mint a fiatalabbak körében. Ennek az az oka, hogy a krisztallizált intelligenciánk, amely időskorban sokkal nagyobb, mint fiatal korunkban, a már ismert dolgokat szintetizálja, s az ismeretlen vonatkozásokat beleilleszti a jól működő értelmezési keretekbe. Így szükségképpen erősebben konfabulálunk, s juthatunk a valóságtól eltérő képzetekre. Ráadásul kapcsolati hálónk is szűkebb, így nem mindenki tud azonnal utánakérdezni a különféle állítások valóságának, s ha kérdez, nem biztos, hogy hiteles választ kap. Ráadásul, ha kevesebben vannak körülöttünk, vagy teljesen magányosak vagyunk, lehetne forrásunk az internet is, azonban idősebb korban általában kisebbek a digitális kompetenciáink, a keresési technikákat is többnyire környezetünktől tanultuk meg, jól-rosszul. Mindezek mellett sokszor a fizikai vagy lelki állapotunk sem engedi meg, hogy beüljünk egy könyvtárba és napokon át lapozgassuk mondjuk a régi újságokat.
Mivel az idősebb korosztály veszélyeztetettebb ettől az effektustól, felmerül a kérdés: mi a teendő? Az egyik, kézenfekvő megoldás az, hogy folyamatosan tanulunk, frissen tartjuk az agyunkat! Beiratkozunk egy környéken lévő szenior akadémiára, ahol az előadók nemcsak a tananyaggal, hanem minden egyes alkalommal a tudományos gondolkodással is megismertetnek bennünket. Ennek pedig a lényege az, hogy a feltételezhető, a valószínű és a valóságos fogalmát pontosan elválasztjuk, és így alkotunk a változatos világról vagy saját magunkról érvényes teóriákat.
Akinek nincs ideje elmenni tanulni, annak szeretettel ajánlható az interneten történő alaposabb kutakodás. Nem elég az, hogy az ember Wikipedia-szócikkeket olvasgat, hiszen ezek jelentős részét nem kutatók írták, és teli vannak tárgyi tévedésekkel. Az interneten is elérhetők a szaklexikonok és a minősített kutatók által készített tanulmányok és esszék. Legyenek ezek a mérvadók a számunkra a tájékozódásnál, hogy ne szembesüljünk azzal a borzasztó érzéssel, hogy évekig rosszul gondolkodtunk valamiről, s ezt még el is terjesztettük ismerőseink között…
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője
Fotó forrás: https://www.undp.org/fr/tunisia/blog/together-path-nelson-mandela
A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.