Sokáig úgy tudták, hogy Szendrey Júlia leveleit és napjóját vele együtt eltemették. Csak jóval később derült ki, hogy nem így történt. S jó ideig rejtély maradt, hogy mi történhetett Petőfi Sándorné leveleivel és naplójával.

Petőfi Sándor özvegye több korszak céltáblájává vált. Gyulai Pál (1826-1909) irodalomtörténész, korának meglehetősen befolyásos irodalmi irányítója – nem mellékesen családtag is – hitte és hitette el, hogy Szendrey Júlia (1828- 1868) leveleit és naplóit vele együtt temették el. Amikor Júliát 1908 egy sírba temették fiával, Petőfi Zoltánnal, valamint egykori apósával, Petrovics Istvánnal és anyósával, Hrúz Máriával, akkor derült ki, hogy a levelesládikája mégsem nyugszik mellette. Egy ideig rejtély maradt, hogy mi történhetett Petőfi Sándorné leveleivel és naplójával.

Jóval később Mikes Lajos (1872-1930) újságíró és szerkesztő talált rá Júlia levelesládáját, s egyúttal harminckét oldalnyi, addig ismeretlen Arany János- és Petőfi-kéziratra is. Neki köszönhető, hogy fennmaradt Szendrey naplója és levelei. Hatalmas jelentőségűvé nőtt ez az iratanyag, amelyből sok minden kiderült. Többek között olyan dokumentumra derült fény, amely más optikába helyezte Petőfi özvegyét, akit az újraházasodása miatt szájára vett szinte egy egész nemzet. Ez az iratanyag bemutatta az asszony valós lelkiségét, Petőfihez való örök lelki hűségét.

A nemzet özvegye: Szendrey Júlia titkai című, nemrég megjelent kötet nemcsak a „nemzet özvegyének” naplóját és leveleit tartalmazza, hanem Szana Tamás szerkesztő, kritikus, a Petőfi Társaság főtitkára Petőfiné Szendrey Júlia című, 1891-ben írt, elfogult életrajzát is.

Sőt, elolvasható az a szerelmeslevél is, amelyet Tóth József, a már beteg asszony ápolója írt. A fiatalembert Gyulai Pál ajánlotta be felolvasónak és titkárnak. Szendrey Júlia pedig rábízta az iratait, így azoknak ő lett az őrzője. Számos jelentős írás, sőt Júlia saját költeményei is ily módon fennmaradtak az utókornak. Olyan versek is túlélték a saját korukat, mint például a Zoltán fiamnak, a Bölcső mellett, a Sejtelem, a Keserű kín és gyötrelem című költemények. A Zoltán fiamnak címűben, 1858-ban nagyon meghatóan és érzékletesen fogalmazott a költővel közös fiúknak: „Zoltánkának”.

Az összeállításban helyet kapott Szendrey Júlia barátnőjével, Térey Marival 1846 és 1848 között váltott levelezése, továbbá fiával várandós korában, 1848. szeptember 30. és október 17. között Erdődön vezetett naplója, valamin bekerült a halálos ágyán tett vallomása is. A forrásértékű összeállítás Milbacher Róbert irodalomtörténész munkája, akinek gondja volt arra, hogy gazdag fotómelléklettel záruljon a kötet.

Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész 

Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Kultúra rovatában!