Szemadám György Munkácsy Mihály-díjas festőművész, író, érdemes és kiváló művész október 25-én ünnepelte 75. születésnapját. Ebből az alkalomból emlékezünk meg az alkotóról, és ünnepeljük széles horizontú életművét. Hiszen a képzőművészként ismert Szemadám György művészeti írásai mellett új oldalát is megmutatta a személyes családi történeteit feltáró Lélekszkafander című könyvével. Ez a lelki és szellemi magasságokba emelő, mégis szórakoztató családregény több nemzedék sorsát dolgozza fel, az 1945 utáni kifosztott polgári réteg sorsát bemutatva.
Szemadám György életútja – a ’45 utáni történelmi változások miatt – számos vargabetűt írt le és művészeti életünknek a mai napig aktív egyénisége. Alkotóként 1969 óta állít ki, eközben művészeti íróként is ismeri a közönség. A filmes szakmában és televíziós sorozataival szintén értéket képvisel, ahogyan többkötetes szépíróként is számontarthatjuk. Megalkuvásra nem hajlandó, energikus és folyton fejlődő alkotói személyisége magával ragadja történetének az olvasóit.
Édesanyja – aki magas kort élt meg – 92 és 94 éves kora között megírta a visszaemlékezéseit, amelyekhez Szemadám jegyzeteket és kiegészítéseket fűzött. Ezek a 20. századi családtörténet hátteréül szolgáltak. A szerző egyes szám harmadik személyben szerepelteti önmagát a történetben, jelezve, hogy egykori énje eltért mostani önmagától. A könyv vége felé elmeséli, mára kivé vált, hová jutott, mivé fejlődött. A főhős, G (később érettebben: Gy) maga a könyv szerzője, aki idő- és térbeli távolságtartással szemléli önmagát. Nemcsak azért, mert elfogulatlanságra törekszik, hanem mert annyit változott régi személyiségéhez képest, hogy időutazása során nem kíván a kelleténél erősebben azonosulni ifjúkori énjével, akkori hangulataival.
A mű „kettő az egyben” jellegű, vagyis a szerzőtől a családtagok bemutatásán túl jelentős korrajzot is kapunk. Ezáltal – évtizedek alatt több szempontból torzított társadalom- és történelemszemléletünkben – eljuthatunk a magyar valóság hitelesen megfestett egyéni történetéhez. Anya és fia a családregényben és a valóságban is összenőtt egymással, együtt élték át a hol bús, hol vidám időket. Ez az őszinte, vallomásos és tanulságoktól sem mentes kötet Ady híres versét juttatja eszünkbe:
„Csak másért a másét / Sohasem akartam, / Csupán a viharért / Nem jártam viharban. / Becsületes szívem / Becsületes jussát / Kerestem a harcban. // Most már megállhatok: / Már-már minden emlék, / De mégis, ha újra, / Ha százszor születnék: / A jussáért küzdő / Lantos és parittyás, / Csak ugyanaz lennék. // Régi, küzdött harcok / Silány, kis bért hoztak, / Igaztalan szájjal / Sokan megátkoztak. / Hejh, bús évek voltak, / Véresek, lihegők / S mégsem voltak rosszak.”
Isten éltesse a Szerzőt, és jó olvasást kívánunk a munkájához, amely idén májusban a Marco Polotól Nicola Tesláig című tanulmánykötettel gazdagodott.
Fotó: MMA Szerző:
Arday Géza író, irodalomtörténész