A kedves Olvasónak biztosan mond valamit Szántó Piroska neve. Nem pusztán azért, mert Vas István felesége, illetve özvegye volt, hanem amiatt, mert a 20. század jeles festőművésze. Önéletrajzi kötete most újra megjelent Akt címmel. Az olvasmányos könyvre az önirónia, a humor és bölcsesség jellemző, ráadásul rendkívüli kortörténeti anyag is. Önfeledten mesél a századról, önmaga érzéseiről, barátokról, magánéletről és művészetről.

Szántó Piroska hosszú élete során tanúja volt szinte a teljes 20. századnak, hiszen még a Monarchia idején – 1913-ban – született, majd 85 évesen, jóval a rendszerváltás után, 1998-ban távozott a földi árnyékvilágból. Szerencsésnek nevezhetjük magunkat, hiszen önéletrajzi kötete majdnem harminc év elteltével újból megjelent Akt címmel, az Európa Kiadó Kapszula könyvtár elnevezésű sorozat, formás, lekerekített sarkú, kézbe simuló 37. darabjaként.

Létezik a műnek előzménye, ugyanis a művésznő Bálám szamara című önéletrajzi prózája már bevezetett bennünket az életútjának ismeretébe. Igaz, hogy ez már éppen negyven évvel ezelőtt, 1982-ben jelent meg, s azóta már két nemzedék nőtt fel. Szántó Piroska önéletírásaiban elhunyt férje, a költő Vas István áll a történetek középpontjában: az együtt töltött évtizedek alatti életesemények részleteiben is felelevenítődnek a kis kötetben.

Az írónő látásmódját önirónia jellemzi, amelyet humor és bölcsesség övez. Helyet kap a kis alakú kötetben a háború is, a bujkálás és a félelem légköre, aminek a bemutatása számottevő lehet a ma emberének. 1945 után a reménykedés, az újjáépítésbe vetett lelkesedés időszakát élte meg a kötet szerzője, amit a művészélet peremére szorítás követett. Ebben az időszakban „csak” grafikusként dolgozhatott, ám ekkor találtak egymásra Vas Istvánnal, ami alapjaiban változtatta meg az életét.  A kötet egyik érdekessége, hogy 1956-ról, a forradalom viharos, ám felemelő napjairól számol be a Forradalmi szvit című írás.

A kötetben szereplő, fejezetekre tagolt írásokat „nem lehet letenni”, mert olvastatja magát, ami már önmagában is az érdekes szövegek és az olvasmányosság legfőbb ismérvének számít. A visszaemlékező munka – az egyéni életút bemutatásán túl – rendkívüli kortörténeti anyag is.

Betekintést kaphatunk egy megjátszástól és póztól mentes művész mindennapi életébe, ami már önmagában is érdekes dolog. Igazán rendkívülivé az teszi az emlékező írásokat, hogy olyan hatásúak, mintha Szántó Piroska szemben ülne az olvasóval és önfeledten mesélne a századról, önmaga érzéseiről, barátokról, magánéletéről és művészetéről. Nem benfenteskedés vagy intimpistáskodás beleolvasni a festőművész életébe, mert diszkrét írásokat tartalmaz a kötet, amelyre manapság már alig akad példa. Emiatt is szerethető olvasmányélmény ez az őszinte hangvételű kötet, amely ezáltal jó bizonyíték arra, hogyan lehet – így is – emberközelbe kerülni valakihez ismeretlenül, s megszeretni valakit, aki a könyv végére akarva akaratlanul ismerősünkké válik.

Szerző: Arday Géza író és irodalomtörténész