Sárközi Mátyás a közelmúltban ünnepelte 85. születésnapját. Ebből az alkalomból emlékezünk meg az íróról, amelyhez kiváló alapul szolgál a nemrég megjelent: Hampstead, London romantikus művésznegyede című kötete.
Molnár Ferenc egyik unokáját, Sárközi Mátyást nem kell bemutatni. Remekbe szabott, szellemes könyveiről már több alkalommal is írtam, az Odaadó olvasóinak legutóbb, a Margit című kötetét tavaly ismertettem. A Kossuth-díjas írótól legutóbb, még a pandémia csúcsidőszakában ez a kis különlegesség, Hampstead címmel látott napvilágot. A kötet nemcsak érdekes olvasmány, hanem igazán szép megjelenésű kis könyv is, amilyen manapság már csak igen ritkán jelenik meg. Ez a kiadó (Noran Libro) igényességét, legfőképp a tördelő és a borítótervező munkáját dicséri.
A kötet az Érzelmes utazások című sorozat darabját képezi. A sorozat neve egyértelműen utal Fejtő Ferenc híres regényének címére; az Érzelmes utazásokban külföldön élő magyar írók vallanak választott lakóhelyükről. Ezúttal Sárközi Mátyás írja le helyi élményeit és emigráns gondolatait. A kötet szerzője több mint fél évszázada él Londonnak ebben a művésznegyedében – tudjuk meg az előszó írójától, a sorozatszerkesztő Márton Lászlótól.
Sárközi nemcsak a romantikus művésznegyed, Hampstead történetét, hanem annak magyar vonatkozásait is bemutatja. Már a kötet elején két magyar származású lordról tudósít. Olvashatunk Balogh Tamásról (Lord Thomas Balogh of Hampstead), aki miniszterelnöki tanácsadó volt és Káldor Miklósról (Lord Kaldor of Newham), aki pedig a Cambridge-i egyetemen tanított. Sárközi kiemeli tréfásam, hogy „lám, Budapest bejutott a brit Felsőházba”. A kötet tele van ilyen és ehhez hasonló helyi érdekességekkel, igazi kultúrcsemege az értő magyar könyvolvasó közönség számára.
Amit Sárközi bemutat, az nem a megszokott London-kép, ugyanis a központtól északnyugatra, fél órányira fekvő kis művésznegyed az évszázados arculatát még rendületlenül őrzi, amit a szerző színesen elevenít meg előttünk. Érdemes vele együtt végig járnunk az általa javasolt kultúrtörténeti útvonalakat. A fejezetek szinte „tematikus” sétákat tartalmaznak, majdnem utcáról utcára és házról házra haladhatunk, ahol nemcsak a városrész múltja, hanem a jelene is elénk tárul. Külön érdekessége a kötetnek, hogy a fejezeteket a szerző saját grafikái illusztrálják.
Megtudhatjuk azt is, hogy amikor odaköltözött, akkor telente sűrű köd szállt le London városára, s a szénkazánokból vagy a kandallókból fölszálló füst sárgára festette az utcákat. Azt írja erről:
„a jelenséget pea soup-nak, azaz borsólevesnek nevezték. Nagyon rossz volt a levegő, kivéve Hampstead-ben, ahol a tavakkal is ékes, jókora őspark, a Heath ligetei felől mindig friss szellő lengedez. Amellett itt nyílt meg a brit főváros legelső olasz eszpresszóinak egyike, s közelében hamarosan Louis magyar cukrászdája. […] 1972-ben képkereskedést, kiállításokat rendező galériát nyitottam Hampstead-ben, így ismerkedtem meg a helyi művésztársadalommal és a művészetkedvelő nagypolgárokkal. Feleségemmel immár ős-hampsteadieknek számítunk.”
Ezeknek az érdekes és személyes leírásoknak lett szórakoztató és tartalmas lenyomata e könyv, illetve azoknak a történeteknek vált a gyűjteményévé, amelyek ebben az ötven esztendőben kerültek Sárközi Mátyás elé, hogy anekdotakedvelő írói magatartásformája elválaszthatatlan részévé válhassanak.
Szerző: Arday Géza író és irodalomtörténész