Tilmann Lahme német író és irodalomtörténész pár évvel ezelőtt: A Mannok című monumentális családregényével lépett színre, amelynek magyarra fordított változatát nemrég vehettük kézbe. Ez a mű nemcsak egy szépirodalmi alkotás, hanem egyúttal monográfia, életrajz és napló is egyben, amely mögött monumentális kutatómunka áll, ami a kötet olvasása közben válik nyilvánvalóvá.

A szerző a Mann-család hátrahagyott levelezéséből, az író cikkeiből, vele készült interjúiból és beszédeiből, valamint naplóiból rekonstruálta mindannyiuk életeseményeit, illetve azok mozgatórugóit. Lahme emellett érdekfeszítő részleteket is idéz – mint irodalomtörténész – az író műveiről megjelent kritikákból, a családtagokról írt portrékból, sőt még regényeiből is idéz. Emiatt tekinthetjük meglehetősen hiteles könyvnek, mely valójában egy határain túlnőtt dokumentumregény: ugyanis az irodalomtörténész író valós dokumentumok alapján, tényszerűen közli a következtetéseit az egész alkotó családról. Lahme könyve igyekszik azt is hitelesen bemutatni, mi rejlik a világirodalom olyan szenzációinak megírása mögött, mint például A varázshegy vagy A Buddenbrook ház című regények.

A Mann-családban, ahogy a könyvben részletesen is olvashatjuk, gyakorlatilag mindenki írt – de mindenki Thomas Mann árnyékában tette mindezt. A leghíresebb sorsú családtag a hazai olvasók és filmnézők számára a Mefisztó miatt ismertté vált: Klaus Mann, aki kívánta, vágyta, hogy alanyi jogon ismerjék el, s ne úgy tartsák számon, mint Thomas Mann fiát. Harmincegynéhány éves volt, amikor már két önéletrajzot tudhatott maga mögött. Nagyon kereste az identitását, amit alig talált meg, s ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy a drogok rabjává vált, közben több alkalommal öngyilkosságot kísérelt meg, de amikor az egyik alkalommal ebbe belehalt, akkor ez a családja körében szinte teljesen visszhangtalan maradt – ezt is érzékletesen tárgyalja a szerző. Egyedül testvérei siratták el őt, de az apja, Thomas Mann érzéketlen maradt, soha nem ment el a sírjához. Az lett a hozzáállása, mintha Klaus Mann nem is létezett volna: kitörölte a családi múltból. Kizárólag a zavartalan munkalégkör volt számára fontos, amit felesége, Katia Mann biztosított számára. Kőkeményen napi penzumot teljesített, mint egy író-gép, és csak azután, amikor ezzel végzett, akkor engedett magának pihenést vagy kikapcsolódást. Távolságtartó magatartása egész életében jellemző volt Thomas Mann-ra, mindent hajlandó volt feláldozni a nyugodt munkakörülmények oltárán, hogy folyamatosan dolgozhasson.

A Mann famíliának Hitler hatalomra kerülése után el kell hagynia a Németországot, sőt Európát is. A könyv legérdekesebb részei ezek, amelyek bemutatják azt a lelki állapotot, amin ekkor a nagy német író átment, illetve azt is, hogyan fordultak mindannyian a Harmadik Birodalommá alakult hazájuk ellen. A nagyon ellentmondásos az emigrációs életformájuk bemutatása is, ez lett a másik legérdekesebb része a kötetnek. Az Amerikában élő gazdag irodalomkedvelő Agnes Meyer támogatta nemcsak Thomas Mann-t, hanem a gyerekeit is egzisztenciához juttatta. Az írónak mégis meglehetősen ellentmondásossá vált a viszonyulása a mecénáshoz, ugyanis ez a direkt támogatás sértette az amúgy is önérzetes írói öntudatot, s számára külön terhet jelentett az is, hogy Meyer szerelmes érzéseket táplált iránta.

A 400 oldalas kötet végére képet kapunk az egész család, sőt a korszak történelmi és politikai viszonyairól. A mű főszereplője (nem kizárólag!) Thomas Mann, bár rengeteget megtudhatunk róla, ám alakja továbbra is megfoghatatlan marad. A Mann családtagok sorsa szinte megpecsételődött a társadalmi és közéleti reflektorfényben: noha mindegyikőjük tehetséges volt az írás mellett több mindenben, mégis képtelenek voltak kikerülni apjuk mindent beterítő árnyékából, akit családon belül „Varázslónak” neveztek.

Meglehetősen tanulságos könyv, nem érdemtelen dolog sok időt eltölteni az olvasásával, mert a történelmi részek mellett egy hatalmas lélektani, pontosabban karakterológiai viszonyrendszer megfejtését kaphatjuk meg.

Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész, Fotó forrás: afuzet.hu