Belépés Regisztráció

Öröm az olvasás - Irvin D. Yalom és Marilyn Yalom: Halálról és életről


Az öregkori végső elválásról szól Irvin D. Yalom és Marilyn Yalom: Halálról és életről című könyve. Arról a pótolhatatlan veszteségről, amit mindannyiunknak át kell élnie és el kell szenvednie, mert ez is az életünk szerves része. Ezen belül a legfontosabbról, a búcsúzás és elmúlás méltóságáról, valamint a friss özvegységről is szól az amerikai házaspár 247 oldalas könyve, amely idén a Park Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

Alapjában véve szomorú ez a könyv, de mégis kedvem lett elolvasni és most írni is róla, mert nagyon emberi, felejthetetlen, és egyúttal fájdalmasan szép történet. Nem könnyű, de érdekes olvasmány ez a kettősnaplószerű kötet. Irvin D. Yalom nemcsak író, hanem pszichiáter professzor is. Felesége, a szintén író Marilyn Yalom pedig egyetemi tanár is és a francia irodalom professzora volt. Hatvanöt évig éltek együtt, de „hetvenhárom évvel ezelőtt szerettem bele” – írta Irvin D. Yalom, ugyanis kamasz korukban már megismerkedtek egymással. Ők maguk a kötetük aggastyán korú főszereplői.

A történet valóságon alapul, azzal foglalkozik, hogy a feleség gyógyíthatatlan betegsége miatt hogyan búcsúzkodnak egymástól, míg be nem következik a visszafordíthatatlan. Egész életük az alkotásról szólt, sőt, együtt is írtak könyveket, mint például ezt az utolsó alalkotói vállalkozásukat, a Halálról és életről című munkát.

Életük fontos része mások segítése és ismeretük átadása,  így közös munkájukban is ezt tették. Arra „szövetkeztek” – amit nagyon élveztek –, hogy közös könyvet készítenek, s abban rögzítik a végső közös útjuk emberi tapasztalatait. Súlyos döntések sorozatát hozták meg, amíg eljutottak Marilyn utolsó életfázisához. Olvasóként belecsöppenünk közös életük lezárásába: fájdalmakba, szorongásokba, leplezetlen őszinteségbe – ahogyan összekapaszkodva haladnak a vég felé. Eközben tanúi lehetünk egy mozgalmas és tartalmas élet, valamint egy hosszú értékes emberi összekapcsolódás kibontakozásának és végének is.

Mindkét fél oldaláról láthatjuk, hogy a szerettei hátrahagyása miatt a búcsúzás nemcsak az itt maradónak nehéz, hanem a távozónak is hasonló fájdalmat és gyászmunkát jelent. Marilynnak el kellett engednie a múltat, sőt a jövőt is, amely az egyik legjelentősebb kihívást jelentette. Végül eljutott odáig, hogy „egy nyolcvanhét éves nő halála, akinek nincs mit megbánnia az életben, egyáltalán nem tragédia”.

Irvin úgy képes elfogadni felesége eutanáziáját, hogy belátta, nem képes tovább átélni és elviselni szeretett társa fájdalmát, illetve szenvedését, amit inkább átvállalt volna magára, mintsem, hogy látnia kelljen. Nietzsche írta aforizma-szerűen az Im-ígyen szóla Zarathustra című művében, amit a szerzőpáros is egyetértően idéz: „Biztonságosan élni veszélyes”, egy másik idézet szerint „sokan halnak meg túlontúl későn, és némelyek korán (…) Halj meg idejében!”

Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész 

Fotó: Irvin D. Yalom és Marilyn Yalom