Azt mondják, hogy az idős ember - különösen nyugdíj után – időmilliomos. Aztán, ha tényleg beszélgetünk az 50. vagy a 60. esztendőt már megélt rokonunkkal, barátainkkal, azt látjuk, hogy rengeteg feladatuk van. Sokan közülük dolgoznak, mások ápolják náluk is idősebb szüleiket, esetleg beteg gyermeküket, unokájukat, ügyeket intéznek, tanulnak az unokákkal, s aktív résztvevői lakókörnyezetük civil életének.

Már 12 éve tanítok Magyarországon idősebbeket, az úgynevezett szenior korosztályt, de alig találkoztam a sokezer 50 év feletti közül olyannal, aki arra panaszkodott, hogy unatkozik, és javasoljak neki elfoglaltságot. Úgyhogy, amikor arról írok ebben a cikkben, hogy miért jó önkéntes munkát vállalni, nem a kisszámú unatkozókhoz szólok, hanem annak a széles körnek, aki amúgy is szívesen mozdul meg egy-egy nemes cél érdekében.

Ebben az írásban nem is azt sorolom, hogy konkrétan hol, milyen önkéntes munkára kell jelentkezni, hanem arról beszélek, hogy miért jó idősebb emberként önkéntes feladatokra jelentkezni akár a környék kórházában, akár egy szociális otthonban, művelődési házában, vagy egy könyvtárában.

Mit jelent nekünk, ötven felettieknek az, ha részt veszünk önkéntesként egy-egy programon? Először is azt, hogy új emberekkel, új gondolatokkal, új nézőpontokkal találkozunk, beszélgetünk, vitatkozunk, éljük azt a társadalmi életet, amelyet a COVID idején nem tudtunk, legföljebb csak az online térben. Másrészt új barátokra, hozzánk hasonló önzetlen segítőkre lelhetünk, akikkel aztán közös programokat is szervezhetünk. Harmadrészt azt is jelenti, hogy a COVID után nehezen újra elinduló világban segítjük a környezetünkben dolgozó kulturális vagy egészségügyi intézményt. Hiszen mindig szükség van olyan emberre, aki akár a program hirdetésében vagy akár az események lebonyolításában részt vesz, különösen, ha valamilyen képesítéssel is rendelkezik a területen.

Miközben dolgozunk, megismerkedünk nemcsak egymással, de az intézmények dolgozóival és vezetőivel is, s később könnyebben elmondhatjuk nekik, hogy milyen ötleteink lennének a működés hatékonyabbá, jobbá tételéhez. S ha jól végezzük munkánkat, nem egyszer az is megtörténik, hogy azt mondják: „- Sándor, Mária, Péter rád szükség van, részmunkaidőben vagy alkalmi megbízással szívesen foglalkoztatnálak”.

Mit jelent mindez? Az önkéntes munka emeli tehát a társadalmi-kapcsolati tőkénket, anyagi helyzetünket is tudja javítani, de mindennél sokkal fontosabb: azt érezzük, hogy tettünk valamit másokért, mosolyt csaltunk az emberek arcára, legyen az egy csodálatosan megszervezett kiállítás-megnyitó, egy remek fesztivál, de legyen az egy rendszeres látogatás egy szociális otthonban, amikor hetente egy délután töltünk azzal, hogy demenseket gondozunk.

Azt hiszem, a legjobb munkálkodni az életben, ha tudjuk, hogy vele másnak is örömet okozunk, és mi is jól érezzük magunkat. Ez az igazi win-win játszma. A jó önkéntesség pedig éppen ezt adja meg, ezért bíztatok mindenkit arra, hogy nézzen körül a környezetében a kulturális programok és egészségügyi feladatok kapcsán, és jelentkezzen egy-egy ilyen lehetőségre, jól fogja magát érezni!

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár

2021. 11. 12.