Belépés Regisztráció

Mit jelent valahová tartozni


Mit jelent valahová tartozni?

Életünk harmadik szakaszában, amikor már kezdünk átlépni a sietős-rohanós, aktív, munkavégző fázisból a világot összegző, lassabb tempójú, nagy egységekben gondolkodó időszakunkba, nagyon fontos, hogy nem csak a testi és a szellemi, de a lelki dimenziónkban is sok „feltöltő” erő legyen.

Fizikai állapotunk és gyakran sajnos életkörülményeink lassú vagy gyorsabb romlása miatt egyre inkább szükségünk van arra, hogy kívülről is sok pozitív energiát kapjunk. Ezt nem csak egy jó közösség, a szakrális, ünnepi rítusok, vagy éppen a családi események, baráti találkozók adhatják meg, hanem olyan műalkotások is, amelyek egyszerű, tiszta, rendezett, harmonikus világképükkel szembesítenek. Azzal a valósággal, hogy az ember évmilliók óta a természet közelében, vele harmóniában élte életét, s csak a 19. század második felének gyors és kíméletlen városiasodása szakított ki minket szerves közösségeinkből, szubkultúráinkból. Az új, városi társadalmak sokkal uniformizáltabbak, egysíkúbbak, és az ember is gyakrabban érzi magát egyedül ezekben.

A Bolu – Zenés utazás Szardínián át

Minden olyan műalkotás, amely „visszavisz” minket a tradicionális világba, erőt adhat, békét teremthet az ember lelkében. Ilyen a 2019-ben forgatott A Bolu című zenés film is (Davide Melis és Sebastiano Pilosu munkája), amely Szardínia egy sajátos énekes műfajával, s rajta keresztül a szárd világ még létező természetes életformáival ismertet meg minket.

A kiugróan alacsony népsűrűségű Szardínia szigetén több mint másfélmillióan élnek. Két iparosodott települése - Cagliari és Sassari - mellett számos kis falu húzódik meg a szigeten. Elsősorban itt őrzik azokat a gyakran egymástól is erősen különböző hagyományokat, amelyek a valódi sokszínűséget jelentik a posztmodern világ műanyag-univerzalizmusával szemben.

A Bolu című film ebbe a világba vezeti el a nézőt. Végigkalauzol minket a sziget csodálatos tájain, bemutatva az ősi pásztoréletet, a tehén- és lótenyésztő mesterségeket is, amelyeket évezredek óta gyakorolnak az itt élők. Közben pedig megismerjük a különleges, csak Szardíniában ismert műfaj, a négy férfi énekessel előadott tenor-canto műfaját.

Ősi zenei hagyományok

A tenor-canto összegzi azt a tudást, amellyel a szardíniai emberek élnek a mindennapokban. Ha egy szardíniai ember meghallja a dalokat, megáll, figyel és azonnal „a balu”, azaz „ünnepben” érzi magát. A dalokban a szólista a már meglévő népdalok szöveg- és hangmenetét variálja, ezzel teszi mindig egyénivé. Közben a három kísérőénekes alapdallamot ad az improvizációhoz. Egyikük mindig sajátos, remegő torokhangon kísér, így a canto műfajának egyfajta szakrális karaktere lesz, miközben a konkrét vallásos témák eléneklése csak lehetőség ebben a változatos népi műfajban.

A szardíniai vidék „szelleme”

A csodálatos, romlatlan tájakat, a középkorból maradt, gondosan felújított, élhető épületeket, tiszta és rendezett kistelepülések (s velük szemben az iparosított, és nagy munkanélküliséggel bíró nagyobb városokat) bemutató film során megismerjük a különféle korosztályokhoz tartozó népi énekeseket. A tenorák felidézik mestereik alakját, azok tanításait, és más, a tenor-cantoval rokon műfajokat. Közben pedig felcsendülnek a canto szebbnél-szebb változatai. Mindenki azt hangsúlyozza, hogy a mesterséget kisgyerekkorától fogva tanulta, figyelve az idősebbeket, akik egyszer-egyszer bevették őket a közös éneklésbe.

A film jól szerkesztett, drónfelvételekkel is gyakran különlegessé tett képkockáit figyelve egy sajátos, fantasztikus energiákat adó „musical” részesei leszünk. Megérinthet minket a szardíniai vidék „szelleme”, hiszen ennek a tájnak valóban – Hamvas Béla szép szavával – géniusza van, egy különösen tiszta, mediterrán karakter.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

Cimkék:
2022-12-20