Izgalmas utazásra invitálja az olvasót Robert Macfarlane a Lennvilág című könyvében. A szerző föld alatti világokat fedez fel és mutat be, hogy rádöbbenjünk: a lenti világ, azaz a Lennvilág szerves része az életünknek. Még akkor is, ha sokszor nem veszünk róla tudomást.
Lennvilág címmel jelent meg Robert Macfarlane 46 éves angol természetíró, irodalomkritikus, a Cambridge-i egyetem tanárának kötete. Makovecz Benjamin jelentős fordítói munkájának eredményeként magyarul is olvasható. A kötet segítségével felfedezhetjük a lábunk alatti világot, egy új horizontot.
A szerző, Robert Macfarlane felvetése szerint az emberek jellemzően abból indulnak ki, amit látnak, ami a horizontjukon van. Így arról, ami alattunk létezik, szinte egyáltalán nem veszünk tudomást. Macfarlane – mint szemléletbeli felfogást – azt tartotta szem előtt, hogy az emberiség leginkább három dolgot temet el: amit valaki elől szeretne eltüntetni, amit szeretne elfelejteni, illetve amit valami miatt meg kíván őrizni. (A halottak más kategóriába tartoznak, tőlük el kell búcsúzni, mert meg kell adni a lélek hordozójának, a földi testnek a végtisztességet.)
Macfarlane leszállt a föld alatti világba, hogy felfedezze azt. Alászállni ősi, mitologikus tapasztalat, szinte alig akad olyan eredeteposz, amelyben ne cselekedték volna ezt valamilyen módon. Az egyik legismertebb történet Orpheuszhoz nevéhez kötődik. A bűvös hangú énekes ifjú felesége, Eurüdiké meghal, és ő utána megy az alvilágba. Énekével elbűvöli az alvilág árnyait, de mégis kudarcot vall.
Macfarlane – Orpheuszhoz méltó küldetésre vállalkozva – leszállt a föld alatti világba. Útjára magával vitt egy bronzból készült tojást és egy csontból faragott baglyot. Elhatározta, hogy a tojást a legmélyebben fekvő és legnehezebben megközelíthető helyre juttatja le, ahová anyaggyűjtése során eljut. A baglyot pedig azért vitte magával (mint baráti ajándékot), hogy legyen, ami megvédi őt a földalatti teljes sötétségben. Talán emiatt az alcíme a kötetnek: Utazás az idő mélyére.
Az utazás pedig az egyik legérdekesebb, illetve legizgalmasabb témafelvetést járja körül. A Lennvilág alapvetése, hogy az ember elfeledte az anyaföldet, amelyen létezik. Emiatt olyan mértékű szennyeződést okoz, hogy bárki is él majd néhány száz év múlva a bolygónkon, az antropocén kor súlyos nyomaival találkozik, ha elkezd ásni: műanyaggal, vasbetonnal, az atomkorszak radioaktív szennyező anyagaival.
Föld alatti útja során a szerző különböző extrém alakokkal is találkozik. Kutatóval, aki az erdők föld alatti hálózatait tanulmányozza, bányásszal, vagy éppen a párizsi katakombákat felfedező, és ott bulizó fiatalokkal. Ezek a találkozások szélesítik a látószögét arról, hogy milyen az élet a föld mélyén. Macfarlane - miközben sötét és csontokkal teli termeken, szűk járatokon küzdi át magát - azon gondolkodik el, hogy amikor majd mindent eláraszt a tenger, akkor nagyobb biztonságban lesz, ami már halott, s a föld alá van temetve.
A legutolsó fejezetben a szerző visszatér a felszínre, és elmeséli azt a „furcsa” élményét, ahogyan sétált a gyerekével egy erdőben, ám sötétség, barlang, kazamata és alvilági alászállás nélkül – és ez már nem volt ugyanolyan, mint „alámerülése” előtt.
A barlangok búvóhelyek, titokzatos, sőt számos esetben szakrális helyek, sőt ezáltal a halál helyszínei is. De ez a „földmély” alakul, formálódik: nem létezik biztonságos talaj... A Lennvilág egy izgalmas, eddig ismeretlen horizontot nyújt a világról.
Ha kezünkbe vesszük a könyvet, időzzünk el kicsit a borítójánál is. A grafikát a Stanley Donwood művésznéven ismert (eredetileg Dan Rickwood) grafikus készítette. A kép elsőre idillinek nevezhető, de kiderül, hogy a színes erdei út végén nem napfény várja az arra járót, hanem atomrobbanás. Ezután pedig már csak egy pillanat marad az életből, mielőtt a hús leolvad a csontokról. Megrázó, de stílusos figyelmeztetés a borítókép, méltó a Lennvilág témavilágához.
Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész