Belépés Regisztráció

Köszöntsük, ünnepeljük a nagyszülőket


A 20. század számos olyan ünnepet hozott az emberiség történetébe, amelyeket korábban nem tartottunk meg, s létrehozásuk valószínűleg nem is jutott eszünkbe. Az évezredekig nagycsaládban élő embernek ugyanis teljesen természetes volt szülei és nagyszülei közelsége, így őket legfeljebb születésnapjukon illett megköszönteni. A nagy egyházi ünnepeken pedig a család minden tagja összeült, s egy vacsorával emlékeztek meg a szent eseményekről. A 19. században felgyorsult iparosítás és modernizáció azonban széttagolta a társadalmakat: a fiatalok nagyvárosba költöztek, a szülők otthon maradtak. Így megszülettek a profán családi ünnepek, amelyek alkalmasak egymás köszöntésére.

Legelőször az anyák napja ünnepe „született meg”. Bostonban már 1872-ben ünnepelték a Békenappal együtt, de elterjedése csak az I. világháború után történt (egy Anna Jarvis nevű hölgy kezdeményezésére). Wilson elnök 1916-ban fogadtatta el a szenátussal a hivatalos ünnepnapot, és Európában 1925-től terjedt el, fokozatosan kelet felé haladva. (Nálunk a harmincas évek elején terjedt el, az egyház hathatós segítségével). Időpontja nagyon különbözik országonként, de általában elmondható: a legtöbben május első vagy második vasárnapján tartják meg.

A gyermeknapot már 1925-ben ünnepeltek néhány Nyugat-európai országban, s ehhez csatlakoztak 1954-től a szocialista országok is. Ez az ünnep ma is a világ minden országában május végéhez vagy június elejéhez tartozóan vidám alkalom gyermekeink köszöntésére, szeretetünk újabb kifejezésére. (Egyes országokban létezik még gyermeknap november 20-án is, mivel az ENSZ 1959. november 20-án fogadta el a Nemzetközi Gyermekjogi Nyilatkozatot).  

1965-ben Lengyelországban egy új ünnep született: a nagymamák világnapja. Ez az ünnep -  bár lengyel barátaink máig megtartják - nem terjedt el még a szocialista országokban sem. Mindkét nagyszülő ünneplése pedig Amerikában kezdődött 1978-tól, s ez viszont széles körben, az egész világon ünneppé vált. A kezdeményező Marian McQuade és Jennings Randolph szenátorok voltak, s törvényjavaslatukban nem csak az ajándékozást, hanem a köszönetet is elvárták az unokáktól a szeptember 5-i ünnepen. Arra is felhívták a figyelmet, hogy az idősek a „történetek őrei”, tehát a társadalmi bölcsesség hordozói,  akik „nem felejtenek semmit”. Így nem meglepő, ha az ünnepnap hivatalos virága a nefelejcs lett.

2021-től a katolikus egyház is csatlakozott a nagyszülők ünnepléséhez. Kevesen tudják, hogy Ferenc pápa június 26-át, Szent Joachim és Szent Anna napját (ők voltak Szűz Mária szülei) hivatalosan a nagyszülők nemzetközi napjává tette.

Ezek az ünnepek jó üzenetek a számunkra is: ne felejtsük el nagyszüleinket sem, a nekik szóló valamelyik ünnepi napon nekik is jólesik egy virág, egy kedves szó, egy telefonhívás. Fontos érezniük, hogy fontosak a számunkra, szeretjük őket.

Nem lenne teljes az írásom, ha nem említeném meg, hogy 1991-ben az ENSZ közgyűlése október 1-jét az idősek világnapjává nyilvánította. Ebből az alkalomból ma már a világ országaiban számos állami és önkormányzati ünnepség zajlik le, amelyek centrumában a 60 év felettiek állnak.  Ekkor nemcsak a nagyszülőket ünnepeljük tehát, hanem azt a dinamikusan növekvő társadalmi csoportot, amely a WHO előrejelzései szerint 2050-re kétmilliárd főre fog növekedni.

Szerző: Dr. Jászberényi József gerontológiai kutató

2021.09.30.