Idén látott napvilágot Kós Károly Vallomások Erdélyről című szerkesztett kötet, amely 374 oldalon keresztül tartalmazza a híres erdélyi építész, grafikus, könyvtervező és író gondolatait, illetve – ahogyan a cím is hirdeti – „vallomásait”. Érdekessége, hogy számos, mára szinte ismeretlenné vált írást is tartalmaz a kötet. A szerkesztő ízlését dicséri, hogy a személyes írások, levelek és egyéb kiválasztott szövegek illeszkednek a szépírói alkotások részleteivel. Egy olyan különleges nagytanulmányt is közöl a kötet, amely Erdélyi dolgok címmel még bőven trianoni-döntés előtt, 1910-ben íródott.
A kötet szerkesztője Sas Péter, akinek irodalom- és művelődéstörténészként már több jelentős Kós Károllyal foglalkozó munkát köszönhetünk. Jelenleg ő Kós életművének legavatottabb élő ismerője. Aki ismeri Sas Péter munkáit tudja, hogy időről-időre elkényeztet bennünket, olvasókat egy-egy újabb Kós Károlyról szóló albummal vagy kötettel. Most is így történt.
A Vallomások Erdélyről kötet igazi irodalmi kincseket rejt. Olvashatjuk például az Emberek a havas alatt című novellát, amelyet 1912-ben Kós Károly még álnéven írt. Sőt, a közölt szöveg nóvumként tartalmazza a szerzői javításokat is, amelyek még izgalmasabbá, s főleg különlegessé teszik az olvasást. A betegeskedő Kuncz Aladárhoz 1931-ben írt Kós-féle lelkesítő levél is érdekfeszítő és lelket melengető olvasmány; ugyanúgy, mint Jancsó Benedek Erdély története című kötetéről – szintén 1931-ben – írt kritika.
Az ebből vett idézet a kötet mottójává is vált:
„A trianoni békekötés okmányának aláírása és megpecsételése pillanatában készen kellett volna lennie Erdély története magyar könyvének. Mert baj és gondatlanul rossz politika volt, hogy azelőtt már nem lehetett kezünkben, nem lehetett a tudatunkban. Mint ahogyan hazug és magunkat csaló politika volt az, mely a magyar impérium utolsó, a millennium utáni mámoros idejében kitöröltette történelmi és földrajzi tankönyveinkből Erdély nevét, megtiltotta a professzoroknak, hogy előadásukban ennek az 1000 esztendős történelmi valóságnak beidegzett nevét meg is említsék, s elrendelte, hogy Erdély ezentúl földrajzilag: Délkeleti Felföld, politikailag: Királyhágón túli kerület legyen.”
Különlegesnek mondható A Szilágyság poétájáról, azaz Adyról írt tárcanovella is, amelyben még a költő életében (1912-ben) eképp óhajtott kedvet teremteni az Ady-versek olvasásához:
„Én azt szeretném, ha mi erdélyiek többet olvasnók azokat a verseket, amiket a mi fajtánk dalolt. Talán akkor magunk is jobban, szebben tudnánk élni és meghalni egyszer.”
Az Egy kalotaszegi mágnás című írás gróf Bánffy Miklós személyével foglalkozik, aki Kós barátja volt. Együtt alkották meg a Szépmíves Céhet báró Kemény Jánossal és a Helikonos-társasággal együtt. Ez is nagyon szép írás!
Nem részletezem tovább a kötet többi írását, inkább ajánlom: olvassák el azokat. Hiszen jó (lenne!) olvasni őket ma is, mindenkinek: erdélyieknek is ugyanúgy, mint a többi honfitársunknak. Magyarságunk és művelődésünk egy része, Kós Károly szellemi öröksége van a lapokon, e kötetbe elénk téve, amelyet az Erdélyi Szalon Könyviadó méltó külsőben jelentett meg.
Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész