A számolás igénye már igen korán megjelent az emberiség történetében. Eleinte csak megszámlálásos feladatok léteztek, például azért, mert meg kellett számolni, hány állat van a csordában, vagy fel kellett mérni, hogy milyen lesz a termés.
Az ősember eleinte az ujjait használta a számoláshoz, innen is ered a számjegy angol neve (digit), ugyanis az ujj latinul digitus. Később kavicsokat raktak halomba (a kalkulátor szó a latin kavics, vagyis calculus szóból származik), vagy rovátkákat véstek egy fadarabba, hogy megkönnyítsék a számolást.
Számítások végzéséhez (összeadás, kivonás) azonban már „komolyabb” eszközök kellettek. Egyes kutatók időszámításunk előtt 2000 környékére, mások korábbra, i. e. 5000-re datálják az abakusz megjelenését. Ezt az eszközt elsősorban kereskedelmi számításokhoz használták, de létezett Babilonban csillagászati, vagy gazdasági számításokra használt számolótábla, illetve szintén a kereskedelemben használt szorobán is.
(Forrás: neum.hu)