Szávai Gézának Az életed, Polcz Alaine címmel és Asszony a hátországban alcímmel jelent meg nemrég egy – számomra nagyon érdekes – emlékező kötete. Most fejeztem be az olvasását, amely hatással volt rám, még nem dolgoztam fel magamban az olvasottakat (ezt még meg kell tennem) – ráadásul nagyon gazdag képmelléklettel is rendelkezik a kötet, amely szintén hatással volt rám.

Sok emlék jött fel bennem Szávai Géza kötetének a hatására. Be kell vallanom, hogy a Gyermektelen írók a diktatúra idején című könyvem megírásához nagyban hozzájárult Polcz Alaine. Pontosabban először a könyvei indítottak el a gyermektelenség témakörével való foglalatosságban.

Mészöly Miklós író 1949-ben vette feleségül Polcz Alaine-t. Súlyos anyagi gondok között, egyik napról a másikra éltek a Rákosi-korban. Polcz Alaine erre így emlékezett: „Sokszor ennivalóra sem volt pénzünk. Az nem is volt fontos. Az viszont nagyon, hogy változtathatatlannak tűnt a helyzet a politikai adottságok miatt.” Mészöly Miklós csak 1956 után állhatott elő, jelenhetett meg önálló kötettel. „A forradalom leverése után kapták az írók a csomagokat külföldről. Nyugati írók magyar íróknak küldtek csomagokat. A »nyugati« ruha, még ha használt is, akkor még nagy dolognak számított. Füsi Jóska írta: Hálóinget kapott a feleségem Camus-tól.”

Mészöly Miklóst Szigeti László kérdezte meg a gyerektelenség kérdéséről: „Ne haragudj, úgy tudom, hogy nem született, mégis megkérdezem: született-e valamelyik kapcsolatodból gyermeked?” Mészöly azt válaszolta: „Nem, nem született. Nincsen családom… Az érzés azonban, hogy hiányzik a gyermek, viszonylag későn jött elő. Ali (Polcz Alaine – A szerk.) a háborúban borzalmas dolgokat élt át. Tönkretették őt. Isteni szerencse, hogy életben maradt. Már a házasságkötésünkkor nyilvánvaló volt, hogy nálunk nem lehet szó gyermekről.”

Polcz Alaine igen jelentős szépirodalmi munkájából (Asszony a fronton, Egy fejezet életemből) szeretnék idézni, ami az írónő személyes vallomása. Ő is egyike volt azoknak a kiszolgáltatott és védtelen asszonyoknak, akiknek át kellett élniük a szovjet „felszabadító” katonák atrocitásait. Ennek következtében súlyos betegségeket kapott: „tbc-s has- és mellhártyagyulladás, izzadmánnyal mind a kettő, és társfertőzésként gonorrhea”. Majdnem belehalt. „Akkor már nem tudtak mást kitalálni – írja Polcz Alaine –, röntgenbesugárzásra küldtek, hogy a hasi fertőzést felszámolják. Arra gondoltak, hogy a tébécés folyamatot a gonorrheás társfertőzés súlyosbítja. Hordágyon tettek a röntgenkészülék alá, rám állították a sugarat és ott hagytak. Aztán a hordágyon visszavittek és lefektettek az ágyamra […] A harmadik kezelés után gyanút fogtam, és megkérdeztem, hogy mi ez. Mondták, hogy röntgen mélybesugárzás. – De ugye akkor steril leszek – kérdeztem Haynalt –, sose szülhetek, mert steril leszek? – Azt válaszolta: Sose fog szülni, ezzel a hassal nem lehet szülni.”

Drámai erejű a regény, amelyet irodalomtanárként a megjelenés évében kötelező olvasmányként jelöltem meg az érettségiző osztályom számára. Az elemző óra előtt arról beszélgettem az írónővel, hogyan tanítsam a regényét, illetve annak mondanivalóját; és akkor a teraszán nekem adta a témát, amiből megszületett a könyvem, a Gyermektelen írók a diktatúra idején. Ennek egy fejezetét elvittem Polcz Alaine-nek és Mészöly Miklósnak jó tanácsért, jóváhagyásért, biztatásért, hiszen kettőjük életéről szól. Azután eltelt pár hét, és telefonhívás helyett elkezdtünk levelezni egy új köteteről. (Arday Géza: Gyermektelen írók a diktatúra idején című kötete 2013-ban jelent meg – A szerk.)

Néhány hónappal ezelőtt pedig megjelent Hernádi Mária és Urbanik Tímea szerkesztésében a Szorongatott idill című kötet (is), amely két házaspár baráti levelezésének egy részét dolgozza fel 1955 és 1997 között. Ez a négy ember: Nemes Nagy Ágnes és férje, Lengyel Balázs, Mészöly Miklós és felesége, Polcz Alaine. Rendkívül érdekes kortörténet, még ha sokan nem is szívesen olvasnak levelezést, de a lényege a kötetnek az az emberi kapcsolódási viszony, amely ezt a négy alkotót összekötötte egymással négy évtizeden keresztül, s ennek fő motorja éppen Polcz Alaine volt.

Szerző: Arday Géza író és irodalomtörténész