Az egyensúlyozási képességünk nagy mértékben meghatározza a mindennapjainkat, biztonságérzetünket, az egészséggel kapcsolatos vélekedésünket. Az idősödés folyamatában egyre gyakrabban találkozunk egyensúlyvesztési problémákkal. Mi okozza? Hogyan maradhatunk egyensúlyban?
Bár az egyensúly egy tudatalatti képesség, mégis tudatosan fejleszthető. De mit is jelent az egyensúly? Lehetővé teszi, hogy testünket egy adott helyzetben, mozdulatlanságban tartsuk – ez a statikus egyensúly. Egyensúlyunk teszi lehetővé azt is, hogy mozgásban, folyamatosan változó körülmények között is meg tudjuk tartani a testünket. Ezt nevezik dinamikus egyensúlynak. Az egyensúlyozási képességünk életünk során folyamatosan változhat, mert számtalan tényező befolyásolja.
Az egyensúly megőrzésekor tulajdonképpen az a cél, hogy rugalmasan tudjunk alkalmazkodni a külvilágból felénk érkező kihívásokhoz, megőrizve ezzel a stabilitásunkat. A testünket ért ingerekre a stabilizáló izmok apró mozgásaival reagálunk. A testünk ezzel korrigálja az esetleges egyensúlyi helyzetből való kibillenést, a testtömeg középpontját az alátámasztási felület fölött tartva. Ezért a stabilitás nem azonos a mozdulatlansággal, a merevséggel.
Ahhoz, hogy az egyensúlyozási képességünk jól, reflexszerűen működjön, több rendszernek, testrésznek is szerepe van. A szemünknek, a belső fülben lévő egyensúlyszervnek, valamint azoknak a kis receptoroknak, érzékelőknek, amelyek az izmainkba, ízületeinkbe és az ízületi szalagokba vannak ágyazva. Ezek a rendszerek folyamatosan informálják az agyunkat, hogy a testünk hol és hogyan helyezkedik el a térben.
Ahogy a szervezetünk idősödik, úgy változnak, lassulnak, romlanak az érzékeink. Ráadásul az inaktivitás fokozza az érzékeink romlását. Most a három legfontosabb tényezőt mutatjuk be, amely hatással van az egyensúlyozási képességre.
A szem, azaz a vizuális rendszerünk kiemelt szerepet tölt be a tájékozódásban. Az idősödéssel azonban változhat a látás élessége, erőssége, a szemlencse rugalmassága, a fókuszáló képesség. A szürkehályog, zöldhályog miatt pedig nehezebben vehetők észre az esetleges akadályok is.
A belső fülben lévő egyensúlyérzékért felelős szerv meghatározó a testhelyzet térbeli érzékelésében. Ezt a rendszert érintheti a hallás romlása és a hallászavar, az idősödéssel együtt járó hallószervi öregedés. De befolyásolják a működését a különböző fülbetegségek, vagy az agyat érintő betegségek. Zavarják a belső fül működését a tartós zajhatások, a szőrsejtek sérülései, amelyek a hanghullámokat idegimpulzusokká alakítják.
Végül, de nem utolsósorban a szenzo-motoros rendszert kell kiemelni. Ez segít a külvilág érzékelésében, amelyre mozgással kapcsolatos reakciókat, válaszokat ad. Így együtt tehát az érzékelő- és mozgatószervek összehangolását jelenti. Itt is fontos szerepük van a fasciában lévő receptoroknak, azaz érzékelősejteknek. Ahogyan a nevük is mutatja, érzékelik a test helyzetét, mozgásait és az információkat továbbítják az agynak. Ez alapján tudjuk, hogy hol és hogyan helyezkedünk el a térben. És ezért tudjuk akár csukott szemmel is megérinteni az orrunkat.
Az életkor előrehaladtával, illetve a mozgásszegény életmód következtében csökken az izomzat tömege, összehúzódó képessége, tartáshibák jelenhetnek meg. Az izompólya minősége is változik, valamint a testérzetek, ingerek, jelek áramlása is nehézkesebb lehet, ami mind befolyásolja a testtudatot.
Nagyon gyakori hiba, hogy ha valaki változást, működési zavart észlel az egyensúlyozási képességében, akkor még kevesebbet mozog. Ugyanis fél attól, hogy elesik. Ezzel a „stratégiával” azonban nem óvja meg magát. Épp ellenkezőleg! Még többet ronthat a helyzeten és ördögi kör alakulhat ki. Az életkor előrehaladtával az esések egyre gyakrabban fordulnak elő pont azért, mert az idős ember – félve a balesetektől – kevesebbet mozog. Ennek következtében nincs edzésben a mozgatórendszer és az ideg-izom kapcsolat is „ellustul”.
A rendszeres mozgás, fizikai aktivitás hozzájárul az egyensúlyozó képesség megőrzéséhez, sőt, fejlesztéséhez. Egy jól felépített tréning már nagy eredményeket hozhat. Bizonyos esetekben orvosi diagnózisra is szükség lehet, amelynek birtokában személyre szabott egyensúlyfejlesztő tréning állítható össze mozgásterapeuta segítségével.
Ha megértjük a testünkben zajló folyamatokat és összefüggéseket, akkor sokkal jobban, tudatosabban és biztonságosabban tudjuk fejleszteni az egyensúlyozási képességünket is.
Szerző: Csordás-Novák Mária, geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner és szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője