Az időskori sportolásnak, a fizikai aktivitásnak, számtalan jótékony hatását ismerjük. Mégis sokan vannak, akik különböző okok miatt nem mernek, tudnak, vagy nem akarnak részt venni különböző fejlesztő hatású programokon. Mindezek hátterében egyaránt állhatnak személyes és a környezettel kapcsolatos tényezők. És számos tévhit is.
Az elmúlt években jelentősen változott az emberek szemlélete az időskori sportolás kapcsán. Egyre többen felismerik a sport, a mozgás fejlesztő hatását. Sőt, adott esetben már a nyugdíjba vonulás előtt megismerkednek a különböző programokkal. Mégis még mindig sok tévhittel és gátló tényezővel találkozhatunk a mindennapokban.
Sokan gondolják azt, hogy bizonyos életkorban már nem való a mozgás mindenkinek, nem illik ezt vagy azt csinálni. Az okok sokszor a negatív sztereotípiák, vagy éppen nem áll rendelkezésre a megfelelő információ a fejlesztő programokban rejlő lehetőségekről. A leggyakoribb személyes félelem a mozgásos foglalkozásokkal kapcsolatban, hogy sokan tartanak a sikertelenségtől, hogy valamit nem tudnak megtanulni, nincs jó ritmusérzékük, vagy mozgásuk. Fontos tudni, hogy ezek a készségek fejlesztők, még idősebb korban is. Csak egy kis kitartás és türelem szükséges hozzá.
Elenyésző számban találkozunk olyan egészségügyi problémával, ahol a mozgást, a fizikai aktivitást nem javasolják. Idősebb korban például gyakori probléma a mozgató szervrendszeri rendellenességek. Ezekre pedig az egyetlen gyógyír a mozgás. Ma már bizonyított, hogy testünk és agyunk rugalmasságát csakis rendszeres, változatos és harmonikus mozgással tudjuk megőrizni. Optimális esetben természetesen a kezelőorvossal való konzultáció az elsődleges, aki - reményeink szerint - szintén bátorítja a szenior korú pácienseit a rendszeres mozgásra.
A családi környezet és az, hogy kit milyen emberek vesznek körül a mindennapjaiban, szintén meghatározó. Ha az érintett szülőt, nagyszülőt támogatja a családja és segíti, hogy részt tudjon venni különböző programokon, akkor nem csak a testi, de a lelki állapotában is jelentős javulás érhető el. Viszont, ha nem látja az értelmét a család, akkor ez kihathat az idős emberre és vissza is húzhatja. Ugyanennyire számít az is, hogy ki milyen közösségeknek a része. Egy aktív, támogató csapathoz való tartozás folyamatos és hosszú távú együttműködésre, kapcsolattartásra, az érdeklődési kör szélesítésére ösztönözhet.
A mozgásos foglalkozásokkal kapcsolatban az egyik legnagyobb akadály az előzetes rossz tapasztalatokból fakad. Ha ezeken nem lép túl az érintett, adott esetben se kedve, se bátorsága nem lesz becsatlakozni egy-egy programba. Itt megemlíthetők a gyermekkorban szerzett negatív élmények, de a későbbi életszakaszokban is érhette őket olyan fizikai vagy szóbeli hatás, ami kihatott a tanulási folyamat sikertelenségére. A kifejezetten szenior korúakra specializált programokkal viszont ezek sok esetben újrakódolhatók, ebben azonban ugyanakkora szerepe van a résztvevőnek, mint az oktatónak.
Az időskori fizikai edukációban kiemelten fontos a megfelelő oktatási módszer és a biztonságos mozgástanulás lehetőségének megteremtése. Csak így alakítható ki az a környezet, ahol a szeniorok bátran át tudják adni magukat a mozgás örömének. A legjobb az lenne, ha a szenior korú vendégekkel megfelelően képzett, sportedzői és idősoktatási ismeretekkel és kompetenciákkal egyaránt rendelkező szakemberek foglalkoznának.
Az elmúlt években egyre több ilyen lehetőség adódik, és változatos szenior mozgásprogramok közül lehet válogatni, de mindenkinek azt az oktatót kell megtalálnia, akiben szakmailag és emberileg is teljes mértékben meg tud bízni. Hiszen így tudunk - akár szó szerint is - kéz a kézben segítséget adni egymásnak, és lépésről lépésre közelebb kerülni a kitűzött célokhoz.
Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner, az Odaadó Támogató Szakértője