Ahogyan véget ért a vírus harmadik hulláma, ismét örvendetesen megszaporodtak Magyarországon - és szerte a világon - azok a szenioroknak szóló mozgásprogramok, amelyeken táncolni, tornázni, keleti mozgásművészeteket gyakorolni, vagy éppen nordic walkingozni, gyalogolni, kocogni vagy futni lehet. Ezeket a lehetőségeket nem lehet eléggé dicsérni, és azokat is ki kell emelni, akik rendszeresen részt vesznek a foglalkozásokon. Sokan azonban nem tudják, hogy mit érdemes választaniuk, pontosan mi való nekik – ebben a dzsungelben kíván iránytű lenni ez a cikk.

Az első, és legfontosabb tudnivaló, hogy 50 felett, ha az ember másfél évig alig, vagy egyáltalán nem végzett mozgásprogramot, csak lassan és kellő körültekintéssel érdemes elkezdeni bármilyen rendszeres testmozgást. Nem célszerű, nem ajánlott, hanem kötelező egyeztetnünk a háziorvosunkkal, s ha van speciális betegségünk, a szakorvossal is, hogy tudjuk-e azt a mozgásformát, amelyet kiválasztottunk, megfelelően végezni, avagy erre egyáltalán nem, vagy csak még nem vagyunk képesek. Ezeket az instrukciókat betartva választhatunk programot.

Nagyon fontos az is, hogy ha bármilyen fáradtságot érzünk, azonnal álljunk ki, és pihenjünk. Ne engedjük magunkat túlerőltetni. Még akkor sem, ha a program vezetője erre akar minket rávenni, vagy esetleg úgy érezzük, hogy kilógunk a sorból.

A fizikai mozgásprogramok jelentős része a fitten tartást, a jó erőnlét biztosítását, avagy éppen csak a fizikai állapot valamelyes javítását tűzi ki célul; némelyek pedig a jó és vidám közösséget szeretnék megteremteni. A mindennapokban segíthetnek például tartásunk és mozgásunk javításában, erősebbnek érezhetjük magunkat, sőt: jobb hangulatban a feladatainkat is hatékonyabban oldhatjuk meg. Ezek is rendkívül hasznosak lehetnek, főleg, ha nincs túl sok időnk a programokra.

Azonban mélyrehatóbbak és igényesebbek azok a mozgásprogramok, amelyeket a szakirodalom pszichomotorikus programoknak nevez. De mit is jelent ez? A pszichomotorikus kutatások a fizikai mozgások és a mentális (gondolati) tevékenység egymásra hatását vizsgálják elméletben és gyakorlatban is; elsősorban a mozgás javító szerepét a mentális struktúrák vonatkozásában.

Egy-egy valóban komplex, egészségeseknek vagy demenseknek szóló szenior életmód- és mozgásprogram során nemcsak az a lényeges, hogy egy-egy mozgásformát elsajátítson a hallgató, avagy attól fizikailag fitten érezze magát, hanem az, hogy ezek a programok a maguk sokrétű és a mozgásprogramoknál sokkal szélesebb módon mentális tekintetben is segítsenek: a résztvevők gondolkodása alakuljon át.

Mit jelent a gondolkodás átalakulása? Egy komplex életmód- és mozgásprogram révén az agy különféle területei tudnak aktivizálódni, vagy éppenséggel megőrizni aktív állapotukat. Ez pedig sokkal több, mint egy egyszerű fittentartás, ami elsősorban a testre koncentrál. Egy komplex programban akár mind a nagyagy, a kisagy, a köztiagy, az agytörzs, mind a neurotranszmitter-rendszerek is aktivizálódhatnak, avagy szinten tartásuk hosszabb ideig megmarad. A foglalkozások során közösségé váló idős csoportok nem csak egy, a megszokott, átlagos gyakorlatnál sokkal összetettebb fizikai mozgásprogramon vesznek részt, hanem egy komplex életmód- és gondolkodás-átalakítás is zajlik a foglalkozásokon, amely kiterjed a mindennapi élet alapvető területeire: az étkezésre, az alvásra, a mindennapi közlekedésre és az alapvető gondolkodási sémák és előítéletek átalakítására is. Ezt már sokkal inkább életvezetési vagy életfilozófiai munkának lehet nevezni, mint mozgásprogramnak. 

Ezen életmód- és mozgásprogramok kapcsán fontos kiemelni nemcsak a hatást, hanem azokat a technikai alapokat is, amelyeket a módszerek szervesen integrálnak. A szeniortánc (örömtánc) és a szeniortorna alapvető mozgásformái gyakran összekapcsolódnak itt a memória edzésével, az énekléssel, a szövegmondással (tehát az előadói készségek javításával), de a keleti mozgásművészetek (pl. jóga) a relaxáció területeivel is, sőt: a foglalkozások során a filozófiai igazságokról, a gerontológiai kutatásokról vagy akár a mediterrán életrendről szóló beszélgetések, eszmecserék, viták és előadások legalább ugyanolyan fontosak, mint maga a mozgás. Hiszen a cél nemcsak egyszerűen az egészséges ember, hanem az, hogy az élet minden síkján - mind a fizikai, mind a lelki, mind a szellemi-mentális, mind a spirituális horizonton - a résztvevő harmóniában, egységben érezze magát, s ezt a harmóniát tudja sugározni a világ felé. Ennek pedig élethosszabbító és életminőségjavító szerepe van, mind az egyén, mind a környezete vonatkozásában. 

Aki 50 év felett a teljes személyiséget javító mozgásprogramot szeretne választani, fontos, hogy ezeket a pszichomotorikus szempontokat is figyelembe vegye. Amennyiben ez a komplexitás nem cél, akkor persze sokkal szélesebb a paletta, hiszen ma már szinte mindenhol nyílnak az örömtánc vagy akár a jógakurzusok a szenioroknak is.

Akárhogy is választunk, egy dolog azonban nagyon fontos: 50 éves korunk felett mindenképpen rendszeresen kell mozognunk, de pontosan annyit, amennyi jólesik! Aztán majd úgyis érezzük, hogy szeretnénk-e egy szinttel magasabbra lépni…

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató

2021.12.10.