Tavasszal, amikor lekerülnek a télikabátok, vastagabb pulóverek, sokan elhatározzák, hogy fogyókúrázni kezdenek. Számtalan módszer létezik, az utóbbi években jelent meg például az intermittent fasting (IF) fogalma. Szabad fordítással „időszakos böjtölésnek” lehet lefordítani. Ennek az a lényege, hogy az ember bizonyos időablakokat jelöl ki magának, amikor nem fogyaszt táplálékot. Van-e ennek előnye és mi a hátránya?
Az intermittent fastingnak különféle formái honosodtak meg az USÁ-ban és Európában. A leggyakoribb az úgynevezett 12 órás böjt, amelyet helyesen 12-12 órásnak nevezhetünk. 12 órán keresztül semmit sem lehet enni, majd a következő 12 órában kétszer vagy háromszor ehetünk keveset. Ez jelentheti azt, hogy az ember este 11 óra körül lefekszik, majd egyszerűen kihagyja a reggelit, és megvárhatja az étkezést az ebédig.
Az időszakos böjtölés abban a formában is létezik, hogy a reggelit elfogyasztja valaki, de nem ebédel és uzsonnázik, azonban végül eszik egy korai vacsorát. Létezik a napi 16 órás koplalás-forma is: ezzel a valójában 16-8 IF-ütemezéssel kétségtelenül gyorsabb eredményeket érhetünk el. A legtöbb ember ennél a formánál úgy dönt, hogy napi két étkezést és közben egy-két, kisebb harapnivalót elfogyaszt, egy maximum 8 órás időtartamon belül (leginkább reggelit, tízórait és délutáni ebédet), aztán viszont semmit. Találkozhatunk azzal az esettel is, hogy az étkezési időszakot dél és este 8 közé, vagy reggel 8 és délután 4 közé helyezik.
Ezek a beosztások aztán különféle bontásokra, ütemezésekre kerülnek. Van, aki az időszakos böjtölést két-három hónapig folytatja, s ettől szépen le is fogy. Van, aki 5 napig böjtöl, 2 napig rendesen táplálkozik. Sőt: olyan is van, aki naponta vált: egy nap rendes táplálkozás, egy nap fogyókúra.
Általánosságban elmondható, hogy ezekkel a trükkökkel ugyan elérhetünk pár kiló veszteséget, sőt: a hosszabb kúrákkal akár nagyobb súlytól is megszabadulhatunk. Azonban visszatérve a normális étkezési ütemre a legtöbb esetben nagyon gyorsan visszaszedjük a leadott súlyt. Ennek egyszerű oka van: a szervezet a böjti időszakban éget, majd amikor visszaáll a „normális” időszak, a szokottnál is jobban felhalmoz, készülve az újabb fogyási traumára. Fogyni tehát lehet ezekkel a módszerekkel, de az eredmény korántsem lesz tartós.
50 év felett pedig arra is figyelni kell, hogy a hormonális változások hatására az ember szervezete megváltozik, és a fogyás sokkal lassabb, sok türelmet igényel.
Akkor mi a megoldás? Bármilyen fogyási programnál a legfontosabb a rendszeres mozgás. A szervezet olyan, mint egy motor: meg kell találni a nekünk legjobban tetsző, hozzánk illő, megfelelő mozgással a kényelmes „alapjáratot”. Amennyiben nem mozgunk rendszeresen, a böjt után a kilók mindenképpen gyorsan visszaáramlanak.
A rendszeres mozgás mellett figyeljünk oda, mit eszünk: minél kevesebb finomított cukor és zsír kerüljön az étrendbe. Helyette sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasszunk – tanuljunk a mediterrán diétákból!
Általános szabály a hatékony fogyáshoz, hogy nem az étkezések számát (különösen akkor, ha étkezéshez kötött gyógyszereket szedünk), hanem az elfogyasztott étel mennyiségét kell csökkentenünk. Ma már számos internetes oldal vagy applikáció nyújt segítséget, hogy kiszámoljuk, a testmagasságunkhoz, súlyunkhoz, aktivitásunkhoz és egészségi állapotunkhoz képest mekkora kalóriamennyiséget kell bevinnünk. Ezt kell egész napra arányos elosztva elfogyasztani úgy, hogy nem terheljük meg a szervezetünket például késő esti vacsorával. A szervezetünk megszokja a rendszeres, de kismértékű táplálékbevitelt, és gyomor- és bélrendszerünk is folyamatosan kap munkát a táplálék feldolgozásával.
A fogyásnál ugyanis nem csak az a cél, hogy szebben mutassunk a tükörben, hanem az is, hogy ez még két-három év múlva is így legyen. Ebben a formában érdemes gondolkodnunk a lefogyásról 50 év felett is.
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője
A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.