Füst Milán a II. világháború sodrában, 1942-ben fejezte be, hét év kemény munka után A feleségem története című regényét, amely 1945 után zajos könyvsiker lett – messze túllépve a kommunista politikai blokk határait. Az író megható derűvel képes bemutatni a lélek finom árnyalatait, de érzéketlenségeit is. Érdemes újra elővenni a könyvet, megnézni a regényből készült filmet, hogy nagyobb biztonsággal megértsük az érzelmi tekintetben analfabéta Störr kapitányt.
A feleségem története című regény Störr hajóskapitány hosszú monológja. Egy autisztikus, érzéseit és vágyait nehezen értelmezni és kezelni képes, a világot sajátos üvegfalon keresztül tekintő ember története. Személyét Füst Milán élővé, szerethetővé és ismerőssé teszi.
A regény olvasása során folyamatosan azt érezzük, hogy egy olyan férfi beszél, aki nemcsak, hogy nem tudja igazán megérteni a nők lelkét és finom gesztusrendszerét, de nagyon sokszor még saját érzelmeivel sem tud mit kezdeni. Így elfojtja azokat, vagy agresszióban éli ki. Az olvasónak imponálhat a határozott, célratörő férfierő, az etikailag megalapozott, határozott cselekvések sora, de kedvesen nevetünk azon, hogy finomabb lélektani helyzeteket mennyire nem képes kezelni. Füst Milán hitelesen megmutatja: ez az ember becsületes, csak érzelmi tekintetben erősen analfabéta.
Füst Milán remek regénye zajos sikert aratott – messze túllépve a kommunista politikai blokk határait. Sokan olvasták Franciaországban, Angliában, Olaszországban – köszönhetően a remek fordításoknak, de azért mégiscsak, elsősorban a csodálatos, a lelki élet finom árnyalatait, de érzéketlenségeit egyaránt megható derűvel megíró magyar írónak. Rendező azonban sokáig nem akadt, aki filmre vitte volna ezt a remekművet: Enyedi Ildikó végül megtette, 2021-ben. A film pár hete felkerült a Netflixre is. Óhatatlan, hogy az ember ilyenkor azt is „vizsgálja”, hogy hogyan sikerült a filmfeldolgozás, de érdemes olyan szemmel is nézni, hogy mit üzenhet nekünk, ötven év felettieknek a regény és a film.
Enyedi Ildikó filmje Störr kapitány lélektani helyzetéből egy „lenyomatot” készít. Talán úgy lehet a legjobban szemléltetni, hogy egy papírra frissen, tintával festett arcképre rátesz egy itatóspapírt, s ami felszívódik, az ott lesz, ami nem, az ott marad az eredeti papíron. Sajnos, Störr kapitány életének lelki háttere, múltja, ahogyan feleségéé is, nem kerül fel a papírra. Így a motivációk lényege nem érthető, és nagyon sok apró részlet sem kerül fel az „itatósra”. Például Störr kapitány különös gasztronómiai vonzalma és tudása, amely erősen árnyalta volna a filmben inkább csak bumfordiként megjelenő alakot.
A lényeg viszont a lélektani tekintetben nem túl jól sikerült, de finoman és szépen megkomponált jelenetekkel dolgozó filmben is megjelenik. Egészen bizonyos, hogy szűkebb vagy tágabb környezetünkben - családunkban, baráti körünkben, munkahelyünkön - léteznek olyan jóravaló emberek, akiknek érzelmeik kommunikációja korlátokba ütközik. Ezt vagy maguk is érzik, és furcsaságokkal, kissé vagy nagyon extrém gesztusokkal kompenzálnak, vagy éppen nem akarnak róla tudomást venni. Amennyiben ez az ember a gyermekünk vagy az unokánk, esetleg közeli barátunk, nagyon fontos segítenünk neki. Megértetnünk vele azt, hogy az „érzelmek olvasása” mennyire fontos dolog, s ha ez kevéssé megy, akkor bizony meg kell tanulni az „illendő reakciókat”.
Amennyiben viszont távolabbi ismerősünkről van szó, és nem okoz nekünk lelki problémát furcsa reakcióival, akkor türelemmel és megértéssel kell hozzá viszonyulnunk. Hiszen nem rossz ember az illető, csak olyan, mint egy zongora, amelyben nem teljes a klaviatúra: bizonyos billentyűk egyszerűen nincsenek meg, hiába is keressük azokat.
Az ötven feletti ember általában az úgynevezett krisztallizált intelligenciája révén érzelmileg gazdagabb, empatikusabb, a világot komplexebben látja, mint a fiatalabb generációk. (Természetesen kivétel mindkét korosztályban akad, szép számmal). Ezt a tudást és vele a látás biztonságát kell megmutatnunk környezetünknek akkor is, ha éppen a saját lelki világukban és a mindennapi kommunikáció vizein nehezen hajózó Störr kapitányok kerülnek utunkba. Ha jól cselekszünk, valamennyire Störr is változni fog: ha nem is érti meg teljesen, de képes lesz érzelmileg gazdagabb életet élni. Ezáltal a világból is több szeretetet és megértést kap majd. Ezt üzeni A feleségem története nekünk, ötven felettieknek, számos egyéb, itt ki nem fejtett szociálpszichológiai és esztétikai „üzenete” mellett. És ezt az üzenetet szerencsére a film is tartalmazza.
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője
Fotó forrás: port.hu
A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.