Élete folyamán minden ember találkozik a veszteség, a gyász érzésével. Természetes és elkerülhetetlen jelenség, amelyet meg kell tanulni feldolgozni. Hosszú és fájdalmas feladat: az ember újra és újra futja a lelki és szellemi köröket a tagadástól az azonosulásig, a távolodástól a visszaesésig. A veszteségfeldolgozás személyes, olykor szarkasztikus, olykor sírva-nevetős útját mutatja be az After Life - Mögöttem az élet című filmsorozat. A főhős saját felesége váratlan, gyors elvesztését kísérli meg feldolgozni. Pontosabban valamennyire elviselhetővé tenni az utat, amelyen már – úgy érzi – mögötte van az élet. Vagy mégsem?
Ricky Gervais angol humorista, író, rendező polgárpukkasztó standup comedy-előadásait világszerte milliók kedvelik. Szókimondó poénjaival nyíltan kritizál, miközben nem marad adós az öniróniával sem. Saját gyengeségeit és hibáit is bátran bemutatja közönségének.
Bátran választott témát akkor is, amikor elkészítette az After Life (Mögöttem az élet) című, három évados, összesen 18 részből álló filmsorozatát. A fiktív történet újságíró főhőse megpróbálja a lehetetlent: saját felesége váratlan elvesztését kísérli meg feldolgozni, még pontosabban valamennyire elviselhetővé tenni.
A játékfilm főhőse Tony Johnson újságíró (maga Ricky Gervais alakítja), aki egy kitalált angol kisvárosban, Tambury-ben él. Itt mindenki ismeri egymást, és mindenki minden nap nagyjából ugyanazt a feladatot végzi el. Ugyanazon az úton mennek munkába, ugyanott vásárolnak, este pedig mindenki az interneten lóg. Ugyanazokba a kocsmákba és éttermekbe járnak, többnyire ugyanazokkal. A városban történtekről pedig elsősorban szóbeszéd útján értesülnek. Az ingyenes városi újságban - amelynek Tony vezető újságírója - legfeljebb a címlapsztorit olvassák el. Éppen ezért a veszteséges lap újságíróinak az a feladatuk, hogy minden nap „helyi szenzációkat” tálaljanak. Az újságíróknak olyan embereket kell felkeresniük, akik mindent megtesznek, hogy fotóval bekerüljenek a lapba. Többnyire bizarr dolgokat találnak ki, vagy a velük történt banális dolgokat akarják fontos eseményként láttatni. (Az egyik ilyen eset, az orrával furulyázó fiúé, de olyan is akad, aki már ötvenedik, saját könyvét adja ki, de még mindig nem érti, hogy az ismerősei csak jóindulatból és sajnálatból veszik elrontott és giccses regényeit).
Tony életét a filmben visszaemlékezésekből ismerjük meg. Kiderül, hogy elég későn, negyvenes évei elején ismerkedett meg feleségével, Lisával. Boldog családi életet éltek, ám Lisa csakhamar rákbeteg lett, és pár hónapon belül elhunyt. Az asszony számos videót hagyott férjének, amelyekkel segíteni szerette volna Tony gyászfeldolgozását. Ezekben a videókban részletesen beszél a napi feladatokról, s arról is, hogy férje hogyan lépjen tovább. Az asszony mintegy a másik világról is szeretné segíteni férjét az élet hátralévő, a címmel szólva: élet utáni útján.
A veszteségfeldolgozás lassú és fájdalmas folyamat
Ezen csak az csodálkozik – és érezheti akár vontatottnak –, aki még nem élte át a gyászfeldolgozás folyamatát. Ha valódi, mély és őszinte volt a szeretet, az ember újra és újra futja a lelki és szellemi köröket: a tagadástól az azonosulásig, a távolodástól a visszaesésig. Egy idő után kezelni tudjuk, hogy a seb ne fájjon annyira; ne váljon minden tevékenységünk akadályává, és így napi teendőinket végre jól-rosszul el tudjuk végezni.
A film főhősét a gyászfeldolgozásban a körülötte élő empatikus és érdeklődő emberek segítik. Tüskés modora ellenére is szeretik a férfit, mellé állnak kollégái, ismerősei, rokonai. Ennek ellenére is nagyon lassan halad a gyászkezelési folyamat, amelyet nyilvánvalóan hátráltat az is, hogy közben „két fronton kell helytállnia”. Súlyosan demens édesapját látogatja minden nap a helyi szociális otthonban. Amikor édesapa is váratlanul meghal, Tony számára az új élet kezdése immár a legfontosabb feladat lesz.
Kézenfekvőnek látszik, és a környezetében az összes ember azt is javasolja, hogy több év után kezdjen végre új kapcsolatba. A sors összehozza Emmával, aki édesapja ápolója volt az otthonban. Tony azonban nem tudja meghozni azt a döntést, hogy felesége helyére befogadja a szimpatikus és empatikus nőt. Hiszen ő még mindig feleségét, Lizát, élete párját szereti.
Ebben az értelemben a történet tulajdonképpen egy kudarcos gyászfeldolgozás. Illetve annak látszik. Ugyanis a mélyben, lassan mégiscsak történik valami. Tony lassan, de biztosan az emberek felé fordul, és elkezdi segíteni környezetében a rászorulókat, mind anyagilag, mind lelki tanácsokkal. Az ironikus, gyakran szarkasztikus, tüskés ember kedves, segítőkész baráttá válik, Rájön, hogy mindenkinek megvan a maga fájdalma és veszteségtörténete, és ha valamiért, akkor azért mindenképpen itt vagyunk a Földön, hogy egymásnak segítsünk elviselni az élet nehézségeit.
A filmsorozatot összességében azoknak ajánlom, akik nem azt gondolják, hogy lelki problémáink a gyorséttermek logikáját követve, öt perc alatt megoldhatók. Hiszen a veszteségfeldolgozás összetett folyamat, amit meg kell értenünk. Ez pedig – minél idősebbek vagyunk – annál inkább aktuális feladatunk. Ebből a szempontból is mindenképpen érdemes az After Life – Mögöttem az élet című sorozatot megnézni. A három évados, összesen 18 részből álló filmsorozat a Netflixen érhető el.
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője