Belépés Regisztráció

Elhatározás és jellem - Hamvas Béla és Márai Sándor gondolatai


Elhatározás és jellem - Hamvas Béla és Márai Sándor gondolatai

Ilyenkor, év vége felé szinte önkéntelenül visszatekintünk az elmúlt esztendőre. Felidézzük mindazt, ami velünk történt, de olykor azt is, ami önmagunkon túlmutat és az életünket is befolyásolhatja. A „mi az, ami befolyásolhatja?” kérdés feltevése után vissza kell térnem ahhoz, amivel a Jó élet-sorozat idén elkezdődött, vagyis ahhoz, hogy nem árt olykor vagy rendszeresen jelentős gondolkodóink műveihez nyúlnunk.

Ezúttal két valóban független szellemtől és nagy írónktól vettem át egy-egy idézetet. A két személy között az a különbség, hogy az egyik külföldre ment, vagyis emigrált, míg a másik csak a belső emigrációt választotta; kivonult a világból alkotni egy vidéki helyre.  

Hamvas Béla itthon maradva azt állította: „az életet nem az dönti el, ami az embert kívülről érinti” (vagyis nem csak az), ugyanis „az élet az elhatározáson múlik”. Persze, ez így nem elegendő magyarázat, azonban szerinte „a belső aktivitás” is fontos, amit azzal egészít ki, hogy „az emberi lét nem jelenségekből, hanem elhatározásokból áll”. Az elhatározás a fejlődéshez vezető úton való első lépést jelentheti. Mindig az elhatározás az, amit a legnehezebb meghoznunk, mert azzal eldöntünk valamit, amihez tartjuk magunkat akár egy életen keresztül.

Ehhez – mármint a következetességhez – szükség van még valami fontos dologra, amit az emigráns Márai Sándor fogalmazott meg. A Füves könyvében olvashatjuk a természet végtelenségéről, illetve jellemünk és a természet erői közötti összhang nélkülözhetetlenségéről: „Egy népes kávéház is van olyan érdekes, mint az Atlanti-óceán vagy a Szahara, vagy a Kárpátok fenyőerdői. Igen, egyetlen ember, mikor megmutatja lényét és elárulja titkát, érdekesebb, mint a Mont Blanc. Csodáld a természet végtelenségét, iparkodj összhangban élni jellemeddel és a természet erőivel, de ne szégyelld és ne is tagadd, hogy a legfenségesebb természeti színjáték is meglepő gyorsan elveszti számodra igazi érdekességét és vonzerejét, ha nincs közvetlen köze általad ismert emberek sorsához”.

Nem véletlen Márai hozzáállása, hiszen emberi mivoltunk legösszetettebb, ám legfontosabb része a jellemünk. Megtapasztalhatjuk a mindennapi életünkben is, hogy leginkább erkölcsileg fejlett ember lehet jellemes, illetve jellemes ember lehet erkölcsileg fejlett. Ez nem függ össze a tehetséggel, amit „kaptunk” a születésünk pillanatában, s nem múlik az intelligenciától sem, ugyanis a jellem ereje felülmúl(hat)ja az intelligenciát. És ez így van rendjén, mert a világ fölött az Univerzumban uralkodik a rend.

Szerző: Arday Géza író és irodalomtörténész 

2021-12-13