Ács Margit írónő már eddig is számtalan irodalmi olvasmányélménnyel lepett meg minket, nem kellene tehát egy újabb könyvének a nagyszerűségén csodálkoznunk. Mégis szükséges, sőt kötelező, látva a kortárs irodalom nyújtotta teljesítményeket! Ács Margit regényeinek nemcsak szimplán örülhetünk, hanem élvezetes olvasmányt is jelentenek – így vagyunk ezzel a legutóbbival is, amely Élet a purgatóriumban címmel jelent meg a L’Harmattan Kiadó igényes gondozásában.
Egy regény nagyszerűségét „felhasználói” részről az jelenti, ha az írója megragadja az olvasót, és nem ereszti el, hanem végigviszi művén, az első oldaltól az utolsóig. Így jártam Ács Margit mostani regényével is.
A tavalyi könyvhéten ugyanannál az asztalnál dedikáltunk Ács Margittal, majd a végén könyvet cseréltünk, s egymásnak is beleírtunk pár kedves szót. Hazatértem a vastag regénnyel, alig várva az énidőt, hogy önfeledten kézbe vehessem, ami végre nemrég el is következett. Ács Margit már a ’70-es évektől jelen van az irodalomban, azóta ír szépprózát, majd hosszabb kihagyás után újra jelentkezett elbeszélő művekkel. Ez a mostani könyve novellisztikus kerekségű fejezetekből áll, s egy fővárosi asszony egyszerre szokványos és különös élettörténetét foglalja magába. Kislányként úgy képzelte el, hogy a mennyország „odafenn” van, a pokol valahol a mélyben, a purgatóriumnak nevezett hely pedig a kettő között: ez a földi létezésünk helyszíne. Ez utóbbinak az a jelentősége, hogy itt dől el, érdemei alapján ki hová kerülhet.
Az összekapcsolódó történetek – amelyek külön-külön is értelmezhetők – központi alakja Boriska, majd a kor előrehaladtával Borcsa, majd Bori néni. Az ő élete itt, ebben a köztes szakaszban, vagyis az „élet purgatóriumában”, az érdemek és bűnök világában zajlik. Egyszerre szokványos és különös élet az övé: tipikus 20. századi asszonysors, amelyben a főhőse rendkívüli erkölcsi érzékkel és tartással, kiemelkedő ítélőképességgel rendelkezik. Nem tudni, hogy ez áldás, vagy inkább átok… Talán mindkettő egyszerre. A történet elején a már növekvő Boriska arról faggatja édesanyját, hogyan ismerkedett meg annak idején az ő édesapjával, az utolsó rész pedig már az anya temetése. Az élet két végpontja között a maga sorsát idézi föl az elbeszélő a közel négyszáz oldalas regénykorpuszban, ám nem az események időrendiségét követve. Egy történethálózatot ismerhetünk meg, amelyben családtagok, barátok és ismerősök kerülnek kapcsolatba a főszereplővel, s ennek során a jellemük is óhatatlanul kirajzolódik.
Boriska története a második világháború után veszi kezdetét, és a 20. század fordulatait bemutatva egészen napjainkig tart. Minden mögött ott húzódik a történelem és a politika formáló hatása: a háború és az utána következő időket idéző borzalmaktól kezdve az ’56-os forradalmon keresztül a Kádár-rendszerig mindaz, ami a felvonultatott szereplőgaléria életét befolyásolta. Az egyes élettörténetek kirajzolják a jelentősebb emberi sorstanulságokat is, amelyekkel gazdagodhatunk, illetve párhuzamba állíthatjuk velük a magunk és ismerőseink, rokonaink 20. századi sorsát.
A regény novellisztikus szerkezetű, ami még olvasmányosabbá teszi, s fejezetről fejezetre érezhetjük, hogy önéletrajzi ihletettségű nagyepikai alkotásról van szó. Ács Margit történetén keresztül beleáthatunk egy-egy pillanatra abba, hogy életünk földi purgatóriumából a mennybe vagy a pokolba vezető úton nehezebb vagy könnyebb lépdelni.
Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész
Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Kultúra rovatában!