Ezúttal ismét egy idősfilmet ajánlunk. Az izlandi fikciós film, a Mamma Gogo a rendező valós élményein alapul. Mélyen emberi és megható film a demenciáról.
Az utóbbi két évtizedben az idősödő nyugati világgal szoros összefüggésben egyre több filmben jelennek meg az idősek, akár a dokumentumfilmekben, akár a fikciós filmekben. Talán igaz az a gondolat is, amelyről több korábbi írásomban szóltam, hogy egy új műfaj született, amelyet „idősfilmként” nevezhetünk. Ezekben a műalkotásokban nem csak idős szereplők vannak, hanem maga a film az idősek látószögéből kerül bemutatásra. Ennek klasszikus példája a The Father (Az Apa) vagy az Ifjúság című film, ahol a dementálódó tudat látószögéből látjuk az eseményeket. Ezzel már meg is neveztem az egyik leggyakoribb idősfilm-témát, a demenciát, amelynek mélyen emberi, személyes élményeken alapuló feldolgozása egy izlandi fikciós film, a Mamma Gogo. A rendező, Fridrik Thór Fridriksson valós élményein alapul és a Videa filmmegosztón bárkinek elérhető.
A megható film egy nagyon szép, művelt és kedves asszony, édesanya, nagymama, Gogo folyamatos leépülését mutatja be. Fennhagyja a gázon a lábast, s majdnem meggyullad a lakás; általa ismeretlen emberek, családok temetési szertartásait látogatja, és nem is emlékszik arra, hogy hol volt. Három gyermeke közösen úgy dönt: a mamának otthonba kell költöznie. Ő azonban megmakacsolja magát, és ragaszkodik a megszokott életéhez. A helyzetet bonyolítja, hogy filmrendező fia a szociális otthonokból menekülő idősekről készített igényes, de éppen ezért kevesek által látogatott művészfilmet. A produkcióra feltette a teljes vagyonát, így az eladósodás szélére került.
A nyolcvan éves Gogo-t nemcsak a személyes állapota viseli meg, hanem az is, hogy még pontosan érzékeli: fia családja nélkülözni kezdett. Ez is hozzájárul, hogy állapota gyorsan elkezd romlani. Először félálomban jelenik meg előtte szeretett férje egy sajátos hallucinációban. Később ezek a látomások állandósulnak, s ezzel együtt a szociális interakciói is romlanak. Az általa szeretett emberekkel egyre többször kerül összetűzésbe, érthetetlenül támadva és korholva őket. A hallucinációk és a viták mellett az elemi helyzetek kezelése is egyre nehezebbé válik a számára. Amikor a kádból leeresztett a víz, nem tudott mit kezdeni a helyzettel, „beleragadt” a kádba. Szerencséjére a fia éppen meglátogatta, és így ki tudta segíteni. A kulcsait és az ékszereit is egyre nehezebben találja meg, s ezzel is rendszeresen a környezetét vádolja, tehát hamar megjelennek a paranoid gondolatok is.
Nemcsak a látomások állandósulnak, hanem az asszony meggondolatlan utazásra is indul: meglátogatja halott férje emlékkövét. Távolsági busszal a messzi északra utazik, egy hatalmas koszorúval a kezében. Szerencsére, jó emberek segítségével eljut az emlékkőig, le tudja tenni koszorúját, s egészségben haza is tér.
Az utazás azonban nagyon megviseli, pár hét alatt megint egy szintugrás következik állapotában. Lányaival nemcsak kegyetlenül beszél, hanem már alig ismeri meg őket, a lakását pedig eláztatja. Így végül egy tiszta pillanatában maga is úgy dönt (ezt a döntést a film nem mutatja), hogy fia beviheti őt a csendes, nyugodt szociális otthonba, ahol külön szobája lesz.
Az otthonban folytatódik a zuhanás története: nem ismeri meg fia feleségét, sőt: az unokája helyett is néha a saját fiát látja. Többször is szépen felöltözik, és gyalog neki is indul a világnak. Beszédképessége jelentős részét elveszíti, azaz eléri az Alzheimer-kór harmadik és negyedik fázisának határát. Utolsó perceit az utolsó szökése végén férje sírján tölti, ott lép át a másik világba.
A könnyfakasztóan szép és igaz film elsősorban arra helyezi a hangsúlyt, hogy ez a dementálódási folyamat, ha elindul, megfordíthatatlan, és azért kell mindent megtennünk, hogy a romlás minél lassabb legyen. Őszintén és tisztán tanít minket szembenézni a megfordíthatatlannal, figyelmet fordítva a lassíthatóra…
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője
A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.