Csíkszentmihályi Mihály, a Széchenyi-díjas tudós egy évvel ezelőtt, 2021. október 21-én 87 éves korában, Kaliforniában hunyt el. Nevéhez kötődik a flow-élmény, vagyis az összpontosított elmeállapot pszichológia koncepciójának kidolgozása. Nemrég jelent meg a Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában a Flow – Út a boldogsághoz című, és A flow-élmény koncepciójának megalkotója életfilozófiákról mesél alcímet viselő kötet.
Csíkszentmihályi Mihály az amerikai Claremont Graduate University Pszichológia és Menedzsment tanszékének volt a professzora, miután a Chicagói Egyetem pszichológiai és a Lake Forest College szociológia és antropológia intézetének vezetőjeként dolgozott. Idős korában Magyarországon is elismerték a teljesítményét: a Magyar Érdemrend nagykeresztjének a tulajdonosa volt, sőt az akadémia külső tagja is lett. A flow elméletének kidolgozása mellett főbb szakterületei: a fejlődés- és neveléslélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás voltak.
Nemrég jelent meg a Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában a Flow – Út a boldogsághoz című, és A flow-élmény koncepciójának megalkotója életfilozófiákról mesél alcímet viselő kötet. A kötet szerkesztője, Szöllösi Ingeborg 2014 augusztusának végén látogatta meg a professzort az Amerikai Egyesült Államok Montana államának kies vidékén található nyári otthonában, ahol napokon át beszélgettek, amelyből megszülethetett ez a könyv.
Csíkszentmihályi Mihály a flow-ról, mint a kiteljesedett és boldog élet alapfeltételéről beszél, s egyúttal életművének legjelentősebb üzeneteit is egységbe foglalja. A Flow mindenhol című fejezetben is részletesen kitér arra, hogyan teremthető meg a feltétele, illetve az alkotás területén hogyan működik a flow.
„A heuréka-pillanat öröme csak azért olyan elsöprő, mert hosszú, fáradtságos út előzte meg. Tehát az öröm nem válik el a megelőző folyamattól, sokkal inkább annak az eredménye, megkoronázása”
– írta összegzésképpen.
Ennek a lelki állapotnak a megtapasztalását – amit „áramlásnak” mond több helyen – önmagában nem tartja dicséretesnek; értelmezése szerint csak akkor válik azzá, ha ez a tapasztalat gazdagítja az átélőjét és a környezetét egyaránt, s ezáltal tovább haladhat a fejlődése útján. Majd ezt tovább fokozza, amikor azt írja:
„Minél több embernek van lehetősége egy társadalomban a flow megtapasztalására, annál könnyebben tudja egy rendszer tiszteletben tartani az egyén szabadságát”.
A könyvet felfoghatjuk egy inspiráló lelki és szellemi túrának is, amely egyben több Csíkszentmihályi-munkát összegez. A professzor reneszánsz emberként nagyvonalúan és szellemesen szembesíti az olvasóját világ(unk) katartikus kérdéseivel, amelyek mellett szó nélkül is elmehetünk, annak ellenére, vagy éppen azért, mert akár nap mint nap találkozhatunk velük. Éppen emiatt szó esik a kötetben a neveléstől kezdve, a lelki-szellemi nyitottság megőrzésén keresztül a közösségi flow élmény megéléséig – több mindenről. De mindezt ebben a beszélgető könyvében úgy teszi, hogy a tudós helyett az ember, sőt olykor, mint egy kedves ismerős szólal meg, aki szelíden ösztönöz mindannyiunkat arra, hogy tudatosan egy boldogabb és kiteljesedő életet éljünk. A leírtak értelmében széles körben merem ajánlani a kötetet.
Arday Géza
író, irodalomtörténész