Az idősödés (ageing) folyamatában az életkor előrehaladtával mindkét nem számára jelentős kihívások merülnek fel. Elsősorban testi, lelki és szellemi változásokról, illetve a szűkebb és tágabb környezet életkori diszkriminációs, azaz ageista nyomásáról beszélhetünk. Előző cikkemben az ötven feletti nőkről, most pedig az 50 év feletti férfiakról szólok.
A férfiak idősödésének folyamatában többféle fizikai-egészségügyi, lelki és szellemi probléma is megjelenhet, amelyek a szubjektív, de akár az objektív, szociális életminőségük jelentős romlását is okozhatják.
Az 50 év feletti férfiaknál a leggyakoribb fizikai-egészségügyi problémák közé tartoznak a szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a prosztata-problémák, a kettes típusú cukorbetegség és a csontritkulás. Igen, utóbbi probléma nagyobb százalékban jelentkezik a férfiaknál, mint sok más, jelentősebbnek hitt betegség.
A szív- és érrendszeri problémák között szerepelhetnek a különféle szívbetegségek, a stroke és egyéb artériás betegségek. Ezeket általában a lelkileg és fizikailag is megerőltető élet, s vele kiegészülve az egészségtelen életmód okozza. Ugyanez a helyzet a magas vérnyomással vagy a cukorbetegséggel is. Sajnálatos módon a nyugati társadalmak minden egészségügyi felvilágosító gondolat és kampány ellenére sokkal elnézőbbek a férfiakkal. Általában velük kapcsolatban az a fő elvárás, hogy a család számára biztonságot adjanak, s kevéssé válik fontossá az, hogy ezzel együtt egészséges életet is éljenek. Minden nyugati társadalomban a férfiak számára jóval megengedettebb az úgynevezett „nagyevés” (egyszerű szóval az, amikor degeszre esszük magunkat), az alkohol és a dohánytermékek sűrűbb fogyasztása, és a rendszertelen, alkalmi táplálkozás („ott eszem, ahol éppen van időm, és azt, amit szeretek”).
A férfiakkal kapcsolatban kisebb az igény a higiénia magasabb fokára, és kisebb a társadalmi nyomás rajtuk, hogy rendszeresen vegyenek részt szűrő- vagy kontrollvizsgálatokon. Mindezek szinte egyenesen odavezetnek, hogy az életkor előrehaladtával a férfiak jelentős részének az egészsége rohamosan romlani kezd. A fejlett országokban átlagosan 3-7 évvel hamarabb halnak meg, mint a nők.
Az idősödés azonban a férfiaknál sem egyenes vonalú egyenletes folyamatot jelent, sőt: fizikai, lelki és szellemi karbantartással számos ponton lehet szinten tartást vagy kisebb javulást is elérni.
Elsősorban a társadalmi nyomás hatására az idősebb férfiaknál gyakoribbá válik a depresszió, a depresszív hangulatok, a félelmek és a szorongás. Ezek a családért vagy az egészségért való természetes aggódáson túl a munkahelyi diszkrimináció hatására jelentkeznek, amelyek nagyon gyakran összefüggenek az ageizmussal. Az életkor előrehaladtával egyre több életesemény - a nyugdíjba vonulástól való félelem, majd maga a nyugdíjba vonulás, a barátok és családtagok elvesztése - szorongást, depresszív hangulatot és stresszt okozhat.
A lelki problémák között kell említeni azt a sajátos helyzetet, amely ma már negyvenes éveink környékén is jelentkezhet: a merevedési zavarokat. Ez nagyon sok férfi számára azt a téves gondolatot jelenti, hogy „ő már nem férfi”, s ez rengeteg lelki probléma forrásává válik. Alaposabban megvizsgálva a témát egyrészt elmondható, hogy ezek a problémák ma már a megfelelő tablettákkal többnyire 100%-osan kezelhetők. De ha mégis megmaradnak, akkor is ki kell mondani, hogy a férfi társadalmi és családon belüli szerepe elsősorban nem erről szól. Egy megértő partnernek elsősorban abban kell segítenie ilyen gondok esetén, hogy megbeszéljék a problémákat, s ha azok nem javulnak, a férfi forduljon szakorvoshoz (urológushoz vagy pszichiáterhez), aki többnyire segíteni tud neki.
Sajnálatos módon szerte a világon a férfiak között is jelentősen növekszik a demens betegek aránya. Ezért különösen fontos, hogy a férfi környezete a demencia első jeleinél már segítsen, s akár az ellenállással szemben is próbálja meg elérni, hogy a férfi szakorvoshoz jusson.
A szellemi problémák között említhető az is, amit „leülepedésnek” vagy „hátravonulásnak” lehet nevezni. Nagyon sok férfi unja már az élet nagy harcait és csak hobbijának szeretne élni, hatvan-hetven felett. Ez a passzivitás azonban függőségek és a demencia melegágya lehet, így még a félrevonuló, magányosságban tevékenykedni szerető férfinál is nagyon fontos, hogy néha részt vegyen legalább a család által biztosított szociális interakciókban.
Ha meg kell nevezni, hogy a férfiak számára az öregedés feldolgozásában mi a legnagyobb akadály, akkor nem a betegségeket vagy a személyes félelmeket, hanem az életkori diszkriminációkat kell megnevezni. Amennyiben a társadalomban komoly változások indulnak el az öregedés pozitív megítélése felé, a társadalmi nyomás bizonyára kisebb lesz a férfiakon is.
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője
A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.