Az idősödés mindannyiunkat elér. Ennek belső és külső kezelésében sem az önelhanyagolás, sem a yummie mummie nem megoldás. Az idő múlásával folytatott hiábavaló küzdelem helyett lássuk és értsük meg a pro age-filozófiát: tanuljuk meg jól érezni magunkat a saját bőrünkben és vigyázni magunkra. Első lépésként fogadjuk el az idősödésünk folyamatát, és benne a valódi, úgynevezett biológiai korunkat.
2007-ben az Unilever nevű cég a világ minden részén óriási figyelmet kapott azzal, hogy meghirdette egyik kulcsmárkájára (Dove) vonatkozóan a Pro Age-kampányát. A kozmetikai termékek központi célcsoportja teljesen új volt: a 45 év feletti hölgyek egyre szélesedő közössége. A test-és arcápoló krémeket, tusfürdőket nem a megszokott - az uralkodó testképnek megfelelő csontsovány – modellekkel mutatták be. Helyettük - szuper minőségben és beállításokkal fényképezett – negyven év feletti gyönyörű, nem egyszer barokkosan asszonyos amatőr modellek szerepeltek a reklámfilmekben, magazinokban. Sőt, a negyvenes éveikben járó hölgyek megjelentek az óriásplakátokon is, b bemutatva a képeken az idősödés szépségét. Így nagyon sokan találkozhattak velük, szerte a világon.
A kampány kifejezetten sikeres volt, nemcsak a jelentős bevétel tekintetében, hanem abban is, hogy segített átalakítani a szépségipar nyelvét. Mára már számos cég - ezen kampány hatására is - pro-age készítményeket is forgalmaz. Alaposabban megnézve a kérdést, kiderül, még ennél is többről van szó: még a pro-age kifejezés is általánosan használt lett, a kozmetikai termékekkel nem különösebben foglalkozó idősödés-kutatók, gerontológusok nagy örömére. Egy egyszerű internetes keresés 2020 őszén több mint hárommilliárd, 2022 tavaszán pedig tízmilliárd találatot adott ki erre a kifejezésre. Ha hozzávesszük az „age-defy”, a „well-ageing”, és ehhez hasonló kifejezéseket, az eredmények megközelítik a húszmilliárdot. A pro-age tehát az egyik legtöbbet használt kifejezésünk lett, szerte a világon.
De mit is takar ez a kifejezés? Miért tetszett meg az idősödéstudománnyal foglalkozó szakembereknek? Elsősorban azért, mert ők már sok évtizede hangsúlyozták: a fiatalságkultusz dominálta, posztmodern világban sem lehet cél, hogy 20-30 évvel fiatalabbnak akarjuk mutatni magunkat. A reális cél az lehet, hogy első lépésben fogadjuk el az idősödésünk folyamatát, s benne a valódi, úgynevezett biológiai korunkat. Ez segíti, hogy fizikailag, lelkileg, szellemileg, sőt, ha hiszünk benne, akkor spirituálisan is jól, boldogan, teljes értékűnek érezzük magunkat a bőrünkben!
Ez természetesen semmiképpen nem önelhanyagolást és önfeladást jelent. Sőt: a „well-ageing”-nek mindenképpen része a rendszeres testmozgás, az agy tornája (leginkább a tanulás!), azaz a szellemi karbantartás, a megfelelő táplálkozás, az orvosi javaslatok és terápiák pontos betartása is. Mindezek mellett nagyon fontos a pozitív energiát sugárzó baráti és családi környezet is. Amennyiben a közvetlen család ezt nem tudja biztosítani, akkor egy baráti kör vagy akár egy hasonló érdeklődésű emberekből álló klub is meg tudja adni. Ezzel a komplex, pro-age gondolkodással nagyjából olyan külső formát alakíthatunk ki magunkról, amely egybeesik valódi korunkkal. Így a velünk találkozó emberek nem éreznek fura és bizarr diszkrepanciákat.
Amennyiben az idősödés elleni állandó küzdelembe hazug árnyékokat kergetünk, nagy veszélyek leselkedhetnek ránk: akár bele is zavarodhatunk, és valóban meg is betegedhetünk. Bár nem betegség, de jelentős zavart okoz az úgynevezett „yummy mummy” jelenség. Ez a kifejezés eredetileg nem a gazdag, s már nem a húszas éveikben járó kismamákat jelenti (mint az erről szóló ausztrál szappanoperában), hanem azokat a menopauza környékén lévő, az idősödés ellen küzdő hölgyeket, akik mindenáron meg akarják mutatni, hogy szebbek és figyelemfelkeltőbbek, akár saját lányuknál is. Avagy „még bárkivel felveszik a versenyt” az irántuk való figyelem felkeltésében. Ennek a torz belső késztetésnek a következtében a húsz- és harmincéveseknek jól álló, „szexi” ruhákat hordanak, fiatal lányra illő sminket viselnek, flörtölnek a fiatalabb vagy kevésbé fiatal fiúkkal, férfiakkal. Úgy viselkednek, mintha valójában a saját lányaik lennének.
Természetesen szó sincs arról, hogy a férfiaknak e sorokat olvasván elégedetten kellene hátradőlniük, és csak úgy elfogadniuk az idősödés folyamatát. Bizony mondom, léteznek a yummy mummy-k férfi párjai is. A yummy daddy-k negyven felett az andropauzától menekülve bőrkabátban, motorospólóban és az őszülő hajat elrejtve, tarkopaszon jelennek meg. Vagy hirtelen rátalálnak a futásra és a konditeremre, és betegre vagy halálra gyötrik magukat. Mert ők még „nem öregek”, amit egyébként senki nem gondol róluk, saját magukon kívül. A legrosszabb esetben elkezdenek a húsz évvel fiatalabb hölgyek, lányok után koslatni. Sőt, néhányan „sugar daddy”-k lesznek, azaz fiatal lányokat kezdenek pénzelni szexért cserébe.
Mindezek elkerülésére nagyon fontos pontosan megértenünk a pro age-gondolkodást. Hiszen hiába minden „önkínzás, ének”*: az ember minden másodperccel idősebb lesz, s azok a „filozófiák”, amelyek anti-ageing-et hazudnak, egyszer csak mind kiesnek az idő rostáján. Azután egyszer csak - akármit is hazudunk - világossá válik a valódi, biológiai korunk magunk és a környezetünk számára is.
Éppen ezért nagyon fontos látni és megérteni: a pro-age filozófia megtanít minket arra, hogy a saját bőrünkben jól érezzük magunkat, és vigyázzunk magunkra. Ha igaza van Erik H. Erikssonnak, az 1994-ben elhunyt német származású, amerikai pszichológusnak, az élet minden szakasza új kihívást és új válaszokat jelent. Nagyon fontos, hogy ne keverjük össze a kihívásokat és a válaszokat: negyven felett örömmel éljük meg azt, hogy gyermekeink lassan önállóak lesznek, mi pedig egyre bölcsebben és világosabban látjuk életcéljainkat. Egyre pontosabban tudjuk, még mit szeretnénk elérni, és mi az, amire már nem érdemes időt fordítani.
Jó esetben a bölcsességünkkel képesek vagyunk tudatosan óvni egészségünket, és pontosan felfogni, hogy mekkora károkat tudunk magunknak okozni egy rosszul sikerült mozgásprogrammal, de azzal is, ha ülünk vagy fekszünk a tévé vagy a laptop képernyője előtt, és növeljük a testtömegünket. Jó esetben pontosan tudjuk, hogy negyven körül már jobban kell vigyáznunk a táplálkozásunkra: leginkább a zsírok és a cukrok bevitelére. Negyven felett a korábbinál még tudatosabban képesek vagyunk az értékes és fontos, illetve a számunkra felesleges társaság között választani.
Egyszóval az esetek túlnyomó többségében minden tekintetben érett, önálló személyiségekké váltunk. Örüljünk ennek, s miközben az Alphaville együttes híres slágerét, a „Forever young” című számot énekeljük, viselkedjünk mind a valódi életben, mind a virtuális világban (leginkább a közösségi médiában) korunkhoz és társadalmi helyzetünkhöz méltóan! Közben pedig vigyázzunk magunkra, sportoljunk rendszeresen és táplálkozzunk egészségesen. Ez is egy hatalmas feladat. Így talán pozitívabbak tudjuk megélni az idősödésünk folyamatát és elfogadni annak jó és rossz oldalait egyaránt.
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője
*= Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse...
Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Egészség rovatában!