Boga Bálint különös memoárja, az „Események esztétikája egy orvos szemével” című könyv 2022 tavaszán jelent meg az Oriold és Társai Kiadó igényes kiadásában. Az országszerte jól ismert és sokat hivatkozott gerontológiai szakember – aki idén 85. életévébe lép – már negyed évszázada a szépirodalomban is jeleskedik: esszéket, novellákat is publikál országos irodalmi és kulturális lapokban. Most a két szakmát építette eggyé mindkét szempontból kiváló könyvében.
Boga Bálint könyve különös memoár, hiszen a Szent Ágoston vallomásaival létrejött, klasszikusan nyugati műfaj mögött a modern személyiségnek az a heroikus törekvése áll, hogy egy nézőpontból értelmet adjon az életének, elhelyezze saját magát a világban, sőt: a teljes látható és láthatatlan univerzumban. Az „Események esztétikája egy orvos szemével” című könyv ennél sokkal szerényebb, tapintatosabb: inkább a montaigne-i esszé hagyományát ötvözve a memoárral különféle találkozásokat ír meg, nem egyszer csak felsorolva azokat. A végső következtetések levonását illetően is kellően tapintatos: azokat rábízza az olvasóra.
A szerzőt jobban érdekli az, hogy a téma (legyen az egy utazás, egy kiállításon látott szobor, a hajómotívum alakulása a nyugati hagyományban vagy akár egy emlékező séta Óbudán) az írás közben, az épp történő „most”-ban hogyan merül fel a számára, hogyan válik az aktuális jelenben témává, és milyen hasonló élményekkel kapcsolódik össze benne, az emlékezés írójában.
Ha nem volna elcsépelt és ma már inkább negatívan csengő a szó, azt is lehetne írni, hogy ez egy posztmodern memoár. Mint ilyen, leginkább a modern kor utolsó nagy periódusában alkotó Marcel Proust által oly tökéletesen alkalmazott technikát, az emlékezésfolyamot alkalmazza, amelyben a metaforák gyakran egymásból bomlanak ki, és kapnak egymástól ideiglenes vagy tartósabb értelmet. Ezzel együtt a könyvben többször is hivatkozott, másik nagy szellemi forrásnak, Umberto Econak is sokat köszönhet a szerző. Eco legitim írástechnikaként a puszta felsorolásban, az élmények listázásában is meglátta a gyönyörködtetőt, a felemelőt. Boga Bálint is nem egyszer pusztán felsorol. De nem csak az általa az elmúlt évtizedekben megtapasztaltakat sorolja fel, hanem különös csavarral azokat is, amelyek megtörténhettek volna, de valamiért a „találkozás” elmaradt. Felsorol olyan élményeket is, amelyekben mintegy véletlenül részesült, mert valójában nem is az volt a szándéka, hogy ezekkel találkozzon.
Ezzel az esemény fogalmát sokkal szélesebbre tágítja azoknál, akik a megtörténtbe mindenképpen értelmet akarnak préselni, közben pedig nem veszik észre azt, hogy saját történetünk szereplőjeként az értelem konstruálása mindig korlátozott érvényű lehet. Úgy is mondhatom, hogy a vízben úszva a partról csak pontatlan benyomásaink lehetnek, akkor is, ha onnan ugrottunk a vízbe.
Nincs szó tehát arról, hogy a geriáter munkájával meg akarná magyarázni vagy fel akarná mutatni élete értelmét, ami nyolcvan év felett oly gyakran megtörténik a memoárok íróival. Többről van szó: a könyvet olvasva az emlékezés működési mechanizmusába látunk bele. A memoár nemcsak gyakorolja az emlékezést vagy beszél az emlékezésről, hanem felmutatja annak létmódját is. Igen, így gondolkodunk a múltunkról, ha nem akarunk folyton kerek, lezárt értelmet adni neki, hanem ezt meghagyjuk... kinek is? Talán a Sorsnak vagy magának a Jóistennek, akinek a nevét Boga Bálint hiába soha nem írná le, de érezhető és látható, hogy a tapintatos hallgatás mögött ott van egy mély és szemérmes hit a világ teremtettségében, és abban, hogy Isten néha beleszól az élet és a történelem menetébe.
Boga Bálint könyvének lezáró része egy különleges szakmai kuriózum. Vázlatos, esszéisztikus kísérletet tesz a geronto-esztétika szempontjainak kidolgozására, amelynek voltaképpen egyszerű a lényege. Mit és hogyan lát az idős ember másként a műalkotásokkal találkozva, mint a fiatalabbak? Általában miben más az idős ember önképe, testképe, a mindennapi élet fontos eseményeihez való viszonya a fiatalabb generációkénál? Ez a hézagpótló munka azoknak is új perspektívákat nyithat, akik szorosabban vett szakmai, gerontológiai szempontokból olvassák a szerző értékes, sokoldalú könyvét.
A recenziót valamiféle summával és tanulsággal érdemes lezárni. Ez azonban éppen ehhez a könyvhöz nem illene, hiszen maga a könyv sem akar egy élményekben gazdag életet feleslegesen megmagyarázni, inkább felmutatja annak sokféleségét. Így a recenzens is azt írhatja: az olvasók vegyék kezükbe ezt a remek könyvet és forgassák minél többet! Tanuljanak annak csillogó részleteiből, fel-felsejlő, de ki nem mondott mélyebb összefüggéseiből. Legyen szemünk és fülünk erre is, arra is…
Dr. Boga Bálint 1938-ban született, Budapesten. A Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1962-ben szerzett általános orvosdoktori diplomát. Hosszú szakmai életútja során belgyógyász, geriáter és onkológus szakorvosi végzettséget is szerzett.
Évtizedeken keresztül vezette az újpesti kórház belgyógyászati, illetve geriátriai osztályát. 1980-1992 között a geriátriai feladatokat ellátó osztály vezetője volt, majd 1992-2003 között az újpesti kórház akut belgyógyászati osztály vezetője volt.
A geriátrián kívül évtizedek óta a szociális gerontológiával is foglalkozik, ezen belül kiemelten a geroedukációval; 1990-92-ben az Európa Tanács ezzel foglalkozó szakbizottságának volt a tagja. 2005-2010 között a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság elnöke volt. Több tudományos, illetve laikusok számára írt könyve jelent meg az idősellátás területén. Tevékenységét több díjjal is – többek között a Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztje valamint Batthyány-Strattmann Díjjal is – kitüntették.
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője
Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Kultúra rovatában!