Az állattartásról az Odaadó Portálon áprilisban megjelent videómban hosszan szóltam. A kisállatok, házikedvencek jókedvet, erőt, az állandó, felelős gondoskodás feladatát és jó érzését adhatják a sokszor akár teljesen magányos, ingerszegény életet élő idős ember számára. Több nézőnk is megjegyezte, hogy ezekkel messzemenőkig nem merítettük ki az időskori felelős kisállattartás témáját, ezért egy külön cikkben írunk a további vonatkozásokról.
A sokféle kisállat-foglalatosság közül egy másik portálon megjelent, tavalyi írásomban kiemeltem a cicaterápiát, ami különösen sok kedvességet és örömet hozhat életünkbe.[1] Szintén az említett Odaadó Portálon megjelent áprilisi videóban beszéltem arról, hogy nagyon nagy felelősség a kisállattartás, mivel idős korban a tulajdonos gyakran hosszabb-rövidebb időre kórházba kényszerül, és sajnos azzal is kell számolni, hogy a gazdi meghalhat. Így a jószág sorsáról érdemes előre gondoskodni.
Nagyon sok ember ötven, hatvan vagy hetven év felett nem gondol arra az egyszerű tényre, hogy az állattartás anyagi felelősséggel is jár, hiszen nem olcsó a kutya- és macskaeledel, vagy akár a haltáp. Ráadásul meg kell találni azt a fajtát, amit a kis kedvencünk is szeret, vagy akár külön főzni kell neki, ha arra van igénye.
Számolni kell azzal is, hogy amikor az állat hozzánk kerül, akkor még jó anyagi helyzetben vagyunk, de ez az évek-évtizedek elteltével akár negatív irányban is változhat.
Szintén nem kevés pénzbe kerül egy-egy oltás, vagy akár egy balesetnél a szakorvosi vizsgálat, de még egy egyszerű állatgyógyszer sem. A kisállat tartásánál figyelembe kell vennünk, hogy ezekre is kell költenünk. Azt hiszem, az a korrekt, hogy ha látjuk, hogy anyagi helyzetünk nem stabil, akkor inkább nem szabad állandó, otthoni kisállat-gondozást vállalnunk.
A kisállattartásról akkor is felelőséggel kell döntenünk, ha valamilyen komolyabb, tartósabb betegségben szenvedünk. Ebben az esetben nem biztos, hogy mindig ugyanazon a színvonalon tudjuk ellátni jószágunkat. Emiatt pedig az állat is megbetegedhet.
Ebben az esetben érdemes inkább egy-egy kutyák vagy macskák gondozásával foglalkozó céget, menhelyet megkeresni, akik állatnapközit vagy állatpanziót üzemeltetnek, s jelentkezni önkéntesnek. Ezzel is majdnem ugyanígy megélhetjük a gondoskodás örömét.
Akár rokonainknál, barátainknál vagy ismerőseinknél is hódolhatunk a kisállatok okozta örömöknek. Az emberek általában örülnek neki, ha néha levisszük helyettük sétálni a kis kedvencet, vagy csak otthon foglalkozunk velük. Így addig ők tudják végezni munkájukat, egyéb elfoglaltságaikat.
Sajnos, az is gyakran előfordul, hogy idős emberek kölyökkutyát vagy kölyökmacskát kezdenek el gondozni, miközben azok foglalkozás- és mozgásigénye sokkal nagyobb, mint amit egy idősebb ember már eleve el tud látni. Ha idősebbek vagyunk, akkor célszerű olyan állatokat vállalnunk, akik már kinőtték a kölyökkort, és érettebbek, fegyelmezettebbek, és jobban együttműködnek gazdáikkal. Ez a helyzet – mondjuk ki őszintén! – azért is nagyon fontos, mert ha a gazdi hagyja el előbb az élet színpadát, az egy ragaszkodó kisállat számára sokszor feldolgozhatatlan traumát jelent. Olyannyira, hogy gyakran már az új gazdájánál sem nyeri el régi vidámságát, kedvességét. Nagyon fontos tehát, hogy időskorban felelősen válasszunk kisállatot, gondolván saját egészségi és lelki állapotunkra is, de arra is, hogy a helyzet változhat, s ebben az esetben is el kell látnunk az általunk választott négylábú társat! Ő már mindig velünk lesz…
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője
[1] https://egy.hu/csalad/dorombolo-terapia-cicat-minden-idos-melle-109165
Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Egészség rovatában!