Szervezetünk egész életünk során változik. Az életkor előrehaladtával, a szenior kor felé közeledve különös figyelemmel kell lennünk a testünkben bekövetkező élettani változásokra. Bár a fogantatás pillanatától kezdve idősödünk, a negyvenedik életév környékén regresszív, úgynevezett leépülési folyamatok kezdődnek meg, amelyek sportos, aktív életvezetéssel bizonyos mértékig szinten tarthatóak, lassíthatóak. A változások nem általánosíthatók meghatározott életkorok alapján, hanem minden esetben az egyéni idősödést kell szem előtt tartanunk. Azaz a szervezet biológiai életkorát, fiziológiai állapotát, ami tovább osztható a szervek életkorára is.
Az alábbiakban azokat a legfontosabb változásokat foglalom össze, amelyek meghatározzák az életmódunkat, valamint a fizikai aktivitáshoz, sportoláshoz való viszonyunkat.
A látás élességének, erősségének megváltozása talán a legnagyobb mértékben befolyásolja a mindennapokat. A külvilágból érkező információk legnagyobb részét a szemünkön keresztül kapjuk, amelyek az agyba jutnak, és ezek alapján tájékozódunk az aktuális helyzetekről, saját testünk elhelyezkedéséről a térben. Az agy ez alapján hozza meg döntéseit. Ha ez a funkció sérül, az hatással lesz minden mozgással kapcsolatos lépésünkre, testérzetünkre.
A hallás változása, a hallószerv öregedése szintén kiemelt fontosságú. Itt kell megemlíteni az úgynevezett vesztibuláris rendszer állapotát is, amelynek érzékszerve a fül. A középfülben specifikus érzéksejtek találhatóak, amelyek részt vesznek az egyensúly megtartásában, a szem és a fej mozgásainak kiegyenlítésében. Többek között ez az egyensúlyozó szerv biztosítja a harmonikus mozgást és optimális testtartást, valamint segít a térben való tájékozódásban is.
A légzés alapvető fontosságú a szervezet egészséges működésében és szoros összefüggésben van a testtartással, valamint a mozgással. Vegyünk egy egyszerű példát! Ha kialakult egy diszharmonikus testtartás, például egy előre eső váll- és fejtartás, ami folyamatos előre görnyedésben tartja a testet, a mellkas légzési kitérése sem lesz optimális, így a rekeszizom sem tud jól funkcionálni. Ennek következtében egy-egy légvételkor kevesebb levegő áramlik a tüdőbe, csökken a légcsere mennyisége, ezáltal kevesebb oxigén jut a vérbe és a sejtekbe.
A szívizom teljesítőképessége csökken, ami miatt az idős ember hamarabb fárad el, esetleg kevesebbet teljesít korábbi önmagához képest, és több pihenő időre lehet szüksége.
A csontszövet is átalakul, törékenyebbé válik, és ha nem képződik elegendő új csontszövet a régi helyére, kialakul a csontritkulás, más néven oszteoporózis. Ez ellen csak fizikai aktivitással tehetünk! A csontritkulás kezelésének és megelőzésének egyik legfontosabb alappilére a rendszeres, gravitáció ellenében végzett testmozgás, amivel segíthetjük a csontok anyagcseréjének működését és a vázizmok erősödését is. Az egyik legjobb és mindenki számára elérhető ilyen tevékenység a séta. Ezért célszerű beépíteni a mindennapokba.
Ha nem tréningezzük az izomzatunkat, annak tömege és összehúzódó képessége, ingerlékenysége is jelentős mértékben csökken. Ez fokozottan jellemző és érzékelhető azokban az izomcsoportokban, amelyeket nem használunk rendszeresen erőkifejtésre a mindennapok során.
Az izomzat mellett már nem hagyhatjuk figyelmen kívül az izmot beborító kötőszövetet, az izompólyát sem, amelynek szintén változik a minősége az életkor előrehaladtával. Ahogy idősödünk, az izompólya szerkezete megváltozik: veszít rugalmasságából, a sejtek kevesebb kollagént, elasztánt, hyaluronsavat termelnek. Ennek következtében az izmok mozgás korlátoltabbá válik, beszűkülnek a mozgástartományok. Ezt úgy lehet elképzelni, mint egy teljes testet beborító anyagot. Ha az anyag rugalmas, kényelmes, akkor könnyedén tudunk benne mozogni. Ha viszont feszes és rugalmatlan, akkor már inkább úgy érezzük, hogy egy testháló. Egyértelmű, hogy az utóbbi jelentős mértékben korlátozza a mozgást és a testérzetek észlelését, a reakcióidőt. Az egyensúlyozási képesség megváltozásának egyik oka a merev, feszes kötőszövetnek tulajdonítható. Ez esetben ugyanis a test nem tud rugalmasan alkalmazkodni az őt érő váratlan környezeti kihívásokhoz.
Mindezek összességében eredményezhetik a testtartás és a mozgásminták megváltozását. Az életkor előrehaladtával a mozgások irányításának készsége, az egyensúlyi információk agyi feldolgozása is romlik, amihez az agy öregedése is hozzájárul. A járás gyakran lassúbb, rövidebb léptű, óvatosabb lesz, csökken a lábfej megemelésének a szöge, a mozgástartományok pedig beszűkülnek. Ezek mind a bizonytalanabb testérzetekből erednek.
A fizikai inaktivitás hatványozottan felerősíti a folyamatokat. Ezért minden életkorban, de kifejezetten a szenior korban kulcsfontosságú a teljes test edzése. Természetesen mindezt egyénre szabottan végezzük, hogy megelőzzük, illetve korrigáljuk az esetlegesen kialakuló tartáshibákat, valamint fejlesszük a testérzetünket, testtudatunkat. Vegyük észre testünk apró jelzéseit, hogy minél tovább megőrizhessük egészségünket. Az új dolgok tanulásával pedig az agyunkat is fiatalon tarthatjuk.
A „sikeres idősödés” célja a megfelelő életminőség biztosítása, ami bárki számára elérhető a fizikai és szellemi képességek működtetésével, fejlesztésével.
Szerző: Csordás-Novák Mária, geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner és szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője