A talpunknak, a lábfejünknek többféle funkciója van: alátámasztást ad a testnek, alkalmazkodik a talajhoz. Járás, futás, ugrás esetén segít az elrugaszkodásban és csökkenti a becsapódási erőt. Ezen funkciók akkor működnek jól, ha a talpunk érzékelése is jó.
A talpunkra ritkán gondolunk úgy, mint érzékszervre. Pedig a talpban több száz idegvégződés található, amelyek segítségével az idegrendszerünk begyűjtheti az információkat a minket körülvevő környezetről, és hogy azok milyen hatással vannak ránk, hogyan kell azokhoz alkalmazkodnunk.
Az életkor előrehaladtával részben az izomerő és az izomtömeg csökkenésének következtében a járás sokszor lassabb, rövidebb léptű és óvatosabb lesz. Ehhez társulhat a tapintásérzék bizonytalanná válása, ami arra is hatással van, hogy hogyan érzékeljük a talpunkkal a talajt, a különböző felületeket. Sokszor azért járnak az emberek előre hajolva, kicsit meggörnyedve és leszegett fejjel, mert a vizuális tájékozódással kompenzálják a kiesett érzékelő képességeket.
A lábunkból az agyba érkező visszajelzések gyengülésének egyik oka a több évtizedes cipőviselés. Michael Merzenich, a neuroplaszticitás egyik legelismertebb kutatója szerint, ha mezítláb járnánk, egyenetlen felszínen haladva, agyunk sokféle különböző bemenetet kapna.
„A cipő viszonylag lapos felületén eloszlanak a külső hatások, ráadásul egyre jellemzőbb, hogy a felületek, amelyeken járunk, tökéletesen simák. E tényezők miatt talpunk agyi térképe differenciálatlanná válik, és korlátozza a lábfej tapintóérzék általi irányítását.” (Forrás: Norman Doidge: A változó agy. Park Könyvkiadó. 2007.)
Ennek a folyamatnak a következménye egyrészt az, hogy más érzékszerveinkkel próbálunk meg stabilizálni, illetve az, hogy külső segédeszközökre támaszkodunk, mint a bot és a járókeret. Így akár egy ördögi kör is kialakulhat: ha csak ezekre a kompenzáló megoldásokra hagyatkozunk, akkor az agyunk még kevesebb információt kap a talptól, és tovább romlik az állapot.
A mozgások irányítása az agy feladata. Vagyis szükség van annak megfelelő képzésére, hogy az érző-mozgató rendszert komplexen fejleszthessük. Ezért is olyan fontosak a járás során a talpból érkező ingerek és azoknak a feldolgozása.
Ha nem érzékeljük a talpba érkező ingereket, akkor a talpból érkező ingerek feldolgozásáért felelős agyi területek nem kapnak munkát.
Ahhoz, hogy az érző-mozgató rendszer működése megfelelő legyen, tréningeznünk kell a feldolgozásáért felelős agyi területet, hogy az idegsejtek is fejlődjenek. Ezeket az egyszerű feladatokat otthon, akár az unokákkal közösen is végezhetjük.
Sétáljunk mezítláb, lehetőleg természetes, változatos talajon.
Okosítsuk a talpunkat, lábfejünket: fogjunk a lábujjaink közé egy ceruzát, és rajzoljunk, írjunk vele egy papírlapra.
Tegyünk egy huzatba különböző alakú, keménységű, anyagú tárgyakat, és a lábfejünk segítségével igyekezzünk kitalálni mik lehetnek azok.
Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner, az Odaadó Támogató Szakértője