A transzgenerációs minták feldolgozása ma már elég (el)ismert téma, ami jelentős szerepet tölt be az önismeret területén is. Ehhez annak a felismerése kellett, hogy az életünkre nemcsak saját magunk, hanem a felmenőink is hatással vannak. Ez a pszichológiai hozzáállás segít abban, hogy megérthetővé és elfogadhatóvá váljanak a félelmeink, vágyaink és az életünk ok-okozati összefüggései. Gurubi Ágnes regénye egy jó értelembe vett lelki vállalkozás ahhoz, hogy bemutassa a múlt jelenkori hatásait.
Kiemelt helyet foglalnak el az olvasmányaim között azok az élettörténetek, amelyek valóságon alapulnak. Talán emiatt hatott rám mélyebben a Szív utca című kötet is. Kamaszkoromtól vonzanak azok a személyek, akiken érződik, hogy tartással rendelkeznek, van életelvük és a földi időszakuk során folyamatosan és tudatosan tesznek azért, hogy fejlesszék az önismeretüket. Ez az egyik legnehezebb feladat az emberi létezésben, de egyúttal olyan tevékenység, amit, ha jól művelünk, akkor segít abban, hogy önazonosak maradhassunk. Ehhez azt is „megkapjuk”, hogy mindenki, aki akar és tud, beléphessen a saját „Szív utcájába”, ahová az elődeinktől származó életcsomagunkat is bevihetjük és kirakhatjuk átnézésre magunk elé.
Ahogyan megismerjük a szüleink, nagyszüleink és azok szüleinek a meghatározó örömeit és bánatait, úgy önmagunk egyes életelemeire is ráismerhetünk. Sorsunk képlete ezekből az apró életelemekből tevődik össze. Mindannyian rendelkezünk egy saját Szív utcával, ahol önfeledten vagy elemezve sétálhatunk, amikor idejét érezzük a múltba nézésnek és a jelen megértésének. Gurubi Ágnes a családregényében ehhez válaszokat és életigazságokat keres.
Ha tehetjük, akkor egyszerre olvassuk végig a regényt. Ez egyre ritkább élmény a mai regényeknél, de a Szív utca világa rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amivel egy „jó” olvasmánynak, illetve egy jól megírt történetnek rendelkeznie kell. Karon fogja, pontosabban kézen ragadja az olvasóját és nem ereszti el. (Nemrég ugyanígy jártam Szabó Magda Az ajtó című történetével is, amelynek a története szinte belém égett.) Izgatottan olvastam Gurubi munkáját, és nem örültem a végén, hogy elfogy a történet.
Ez a mű egy olyan családregény, amelyben a női sorsok, illetve a nemzedékeken átívelő történetek kapnak hangsúlyt. Az írónővel közösen egy olyan úton mehetünk végig, ahol a múlt megismerése, egyben önmagunk megismerését is jelenti, ami életismeretet nyújt. Ugyanis a regény nemcsak egy nő felnőtté válásáról szól, hanem egy összetett anya-lánya történet is egyben. De ez miért hangsúlyos a műben? Azért, mert régóta apátlan társadalom vagyunk – több okból, ami a második világháború kitörés óta tart. Azóta az anya-gyerek viszonyból valahogyan háttérbe szorulnak, sőt kirekesztődnek az apák. A Szív utcában a férfiaknak kevés eszközük marad ahhoz, hogy férfiak és apák maradhassanak. Amikor adódik ehhez eszközük és kvalitásuk, akkor viszont vagy a családon belüli nők semlegesítik őket, vagy ők helyezik háttérbe saját magukat. A családban nem képesek biztonságot nyújtó férfiként viselkedni. Ez a kisregény az asszonyok történelmi harcát és családi küzdelmeit mutatja be. Ezt látva megállapíthatjuk, hogy nehéz mást képviselnünk, mint amit „otthonról” hozunk – tulajdonképpen erről szól a Szív utca.
Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész
Fotó: Gurubi Ágnes: Szív utca, Kalligram Kiadó, 2021, 192 old.