Szenior tanítványaim közül nagyon sokan szeretik a sportot. Vannak, akik aktívan gyakorolják is. Az 50 és 60 év feletti hölgyeknél főleg az örömtánc vagy éppen valamilyen keleti mozgásprogram (jóga, csikung, thai-chi) a népszerű. Az urak többnyire dolgoznak a kertben, bicikliznek, ritkábban sétálnak a lakásuk környékén. Mások szívesen néznek sportműsorokat a televízióban: a síugrástól a dartsig, a focitól a röplabdáig hatalmas és ingyenes a készlet. Ebben a cikkben egy harmadik lehetőségre hívom fel a figyelmet: látogassuk meg néha vagy rendszeresen kedvenc csapatunk mérkőzéseit és szurkoljunk élőben!
Mindannyian hallottunk róla, hogy az utóbbi évtizedben sokat javult Magyarországon a sport infrastruktúrája: korszerűsítettek csarnokokat, stadionokat, sportpályákat, vagy éppen újakat építettek. Ezekben már nemcsak sportolni lehet európai körülmények között, hanem szurkolni is. Szinte valamennyi, hazai viszonylatban népszerű sportnak van megfelelő otthona, ahová már nem kell szégyenkezve és óvatosan mennünk; szégyenkezve azért, mert lepusztult, koszos, kényelmetlen helyszínre érkezünk; óvatosan pedig azért, mert félő, a fejünkre esik valami szurkolás közben, vagy elesünk a javítatlan lépcsőkön. Arról nem is beszélve, hogy ma már minden új létesítmény akadálymentes, így azok is megközelíthetik, akiknek a magas lépcsők komoly kihívást okoznak.
A sportlétesítmények mellett Magyarországon remek szubkultúrái (saját világai, közösségei) vannak a különféle sportágaknak. Ha az ember kosárlabdamérkőzésre megy el (mondjuk a ferencvárosi Ludovika-csarnokba), valószínűtlen, hogy hevesen szitkozódó és nem túl józan szurkolókkal találkozzon. Hasonlóan színvonalas, a játékot értő, és sportszerűen szurkoló közönsége van a villámgyors jégkorongnak is. Ha kilátogatunk a Petőfi híd budai hídfőjénél az egyetemi negyedbe épített, impozáns Tüskecsarnokba, vagy Pest északi részén a káposztásmegyeri Jégpalotába, avagy a fehérvári ifjabb Ocskay Gábor jégcsarnokba, azt fogjuk tapasztalni, hogy kényelmes székeken, kedves emberekkel közösen tudjuk nézni a mérkőzéseket. Ezeken a rendezvényeken akár még barátokat is szerezhetünk, hiszen az érdeklődésünk közös.
Ugyanez a helyzet a kézilabdával is: kevesen gondolják, hogy jelenleg Magyarországon a csapatsportokban a Ferencváros labdarúgócsapata után a Veszprém férfi kézilabda csapata a legnépszerűbb! A Veszprém egy-egy meccsén valósággal izzik a csarnok, a közönség - amely mindig teltházat teremt – egy pillanatra sem unatkozik. (Jól tudom ezt, mivel több szenior tanítványom – nemcsak urak, de hölgyek is! – rendszeresen kijárnak ezekre a mérkőzésekre.) A női kézilabdában a szintén gyönyörű csarnokkal bíró Győr az egyeduralkodó (többszörös résztvevője és nyertese a kézilabda Bajnokok Ligájának), de hatalmas mérkőzéseket vív a Ferencváros is.
De megnézhetjük a tradicionális magyar sportokat is, a vívást vagy a vízilabdát. Ezt a két sportot különösen erős, intellektuális közösség veszi körül. A vívóversenyek és a vízilabda-mérkőzések az utolsó pillanatokig izgalmakat és magas technikai színvonalat mutatnak – egy percre sem fogunk unatkozni, ha kilátogatunk egy-egy versenyre! Ha pedig küzdősportokra vágyunk, a kiemelkedő birkózó- és cselgáncsversenyeket érdemes meglátogatni. Nem fogunk csalódni, hiszen a magyar csapatok és versenyzők ezekben a sportágakban is a világ élmezőnyében vannak.
Idén rendezi meg Budapest az Atlétikai Világbajnokságot, ahol egy korszerű, a rendezvényre készített stadionban szurkolhat az érdeklődő közönség – ezt sem érdemes kihagyni.
Mi a jó még a sportrendezvények látogatásában azon kívül, hogy minket is mozgásra buzdítanak, és megajándékoznak bennünket a közösségben valakikért szurkolás flow-élményével? Az, hogy együtt lehetnek a generációk. Elvihetjük magunkkal gyermekeinket és unokáinkat. Ha érdekli őket, elmesélhetjük eddigi nézői élményeinket, és az is biztos, hogy egy dologról nem kell nekik magyarázni: egy-egy jó meccset látva soha többé nem lesz kérdés az, hogy a tévé előtt vagy élőben jobb-e a szurkolás. Ebből pedig az is következik, hogy számukra a rendszeres mozgás sem lesz többé sem nehézség, sem kérdés, sőt: olyan egészségessé szeretnének válni, mint a mérkőzéseken látott példaképeik…
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője
A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.