Limpár Imrének már az előző könyve, a 100 mondat, amely megváltoztatta az életemet című is nagy hatású volt, de a mostani már annyira megindítóan hatott, hogy tollat, illetve klaviatúrát ragadtam. A lélek igazságai című új munkája alapjában véve egy önfejlesztő könyv, de ha jobban elmélyedünk benne, akkor rájöhetünk, hogy jóval több annál.
Bevallom, korábbi előadásai alapján nem vettem volna kezembe a könyveit, mert nem jól hatott rám a cinikus és elég fanyar előadásmódja, azonban az írott szövege meggyőzőbb erejűnek bizonyul. A szerző arra a mondatra alapozza a mostani művét is, hogy „a lélek igazságai szubjektívek”. A kötet több alfejezetből tevődik össze, amelyek tematizáltabbá, ezáltal sokkal áttekinthetőbbé tették a mondanivalót.
Limpár Imre szakpszichológus íróként rendet kíván tenni azok között a tévhitek és tények között, amelyek ránk zúdulnak egy olyan világban, amelyben már szinte mindenki azt hiszi – és hirdeti is –, hogy ért a pszichológiához. A házi tanfolyamok után elszaporodtak a pszichológiával szabadon foglalkozó coachok, motivációs trénerek, mindenféle lelki tanácsadók és segítők stb. Egyre lejjebb csúszott a színvonal, s egyre rejtélyesebb, hogy ki képes valós szakmai segítséget nyújtani. Emiatt is nagy élményt jelentenek Limpár Imre letisztult gondolatai. Persze, adódott olyan is, amellyel nem értettem teljes mértékig egyet. Ám mégis elgondolkodtatóak más nézőpontok és szempontok szerint.
Az önismerettel foglalkozó nagyobb fejezet életstílusként jellemzi ezt a „tevékenységet”, amelyet nem lehet gyorsan és konstans módon mintegy végcélként elérni. Szinte egy életen keresztül szükséges vele foglalkoznunk. Külön rész ismerteti, hogy miben tévednek a motivációs trénerek, miközben hangzatos mondatokkal próbálnak hurráoptimista módon lelkesíteni. Az író részletesen elemzi a szülők „hatalmának” idejét, illetve azt, hogy az úgynevezett családi közegből való szökési idő és sebesség mikor és hogyan következik be. Az is egy fejezetben találó kérdésfelvetésként hat, hogyan kerülhetünk majdnem észrevehetetlenül a globalizált világ idő-csapdájába. Emellett bevezetést kaphatunk a pszicho-kérdések rejtelmeibe, a pszichotechnikákba, illetve a szerző által arany négyszögnek nevezett jelenségbe, s a magunkhoz készített öntérképbe is. Mindez természetesen nem véletlen, hiszen a témafelvetések illeszkednek a szerző szakterületeihez: az időgazdálkodáshoz, a karriermenedzsmenthez, a konfliktus- és stresszkezeléshez és az önbizalom pszichológiájához.
Lomb Kató (1909-2003) a neves szinkrontolmács és poliglott fordító már korábban megfogalmazta, hogy mit tart egy úgymond hasznos és jól használható könyvről. Véleménye szerint: „a könyv zsebre vágható és sutba dobható, összefirkálható és lapokra téphető, elveszthető és újra megvásárolható. Aktatáskából előráncigálható, uzsonnázás közben elénk teríthető, az ébredés pillanatában életre kelthető, elalvás előtt még egyszer átfutható. […] Tartalma szellemi kalandozásokra csábít és kielégíti kalandvágyunkat. Mi megunhatjuk őt – ő sohasem un meg bennünket.” Így lehetünk Limpár Imre új könyvével, amelyet, ha kézbe veszünk, nem ereszt el, ami egy jó könyv legfontosabb ismérve.
Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész
Fotó: Limpár Imre Facebook oldala