Több forrásból is csupa nagyszerű dolgokat hallottam dr. Drenyovszky Irén gyermekorvosról. Azt mondták róla, hogy az alapos tudása mellett a „szavával és a mosolyával” is gyógyít a doktornő. Férjem jóvoltából, a Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága kongresszusán személyesen is megismerhettem. Mostanában, amikor szenior példaképekről írok, a szívem azt súgja: Irénkéről írnom kell!
Dr. Drenyovszky Irén 1936-ban született Kispesten. Édesapja evangélikus lelkész, vallástanító volt, édesanyja pedig védőnő, aki példaadó lelkiismeretességgel látta el feladatát. Irén ezt a lelkiismeretességet vitte tovább életében.
Édesapja 1945-ben meghalt, a félárva gyermek négy évig Kispesten, tíz éves korától pedig a Deák téren, az evangélikus általános iskolába, majd Leánygimnáziumba járt. Középiskolás korában nagyon szerette az atlétikát, magasugrásban a budapesti középiskolai bajnokság első helyezettje lett. Kiváló sporttevékenysége után beválasztották a válogatott keretbe, de abbahagyta ezt a sportágat, és a ritmikus sportgimnasztikát folytatta versenyszerűen. Gimnáziumi tanára, Hauser Henrietta, a Budapesti Orvostudományi Egyetem testnevelési tanszékére került, így kézenfekvő volt, hogy Irén még az orvosi egyetemen is ezt a sportágat művelte.
Irénke harmadéves korában gyűrűs menyasszonya lett a műegyetemen tanuló, majd tanársegédként tanító Győri Józsefnek. A diploma megszerzése után össze is házasodtak és Lágymányoson éltek. Az élet azonban közbeszólt: Irénke – frissen végzett orvosként – Nyíregyházára került. Férjével távházasságban éltek, ám a kérvények hatására a doktornőt hamarosan áthelyezték a Fővárosi László Kórházba. Ekkor már az első gyermekét várta.
Hat éve dolgozott a kórházban, amikor elnyerte a „Fiatal Orvosok Díját”. Szakvizsgát tett gyermekgyógyászatból, és Kispestre került. Először iskolaorvosként, majd házi gyermekorvosi beosztást kapott. 82 éves koráig gyógyította a betegeit; először saját, később pedig a fia praxisában dolgozott.
A gyermekorvoslást egyrészt édesanyja példáját követve választotta, másrészt pedig azért, mert így végig követhette a gyermek egészségi állapotát csecsemőkorától fiatal felnőtté válásáig. Orvosként nagyon fontos célkitűzése volt, hogy tudatosítsa a szülőkben: minden gyermek külön egyéniség és hatalmas érték. Éppen ezért nem pusztán a gyermek egészségi állapotát kísérte figyelemmel, hanem a lelki fejlődését is. Sok kamaszgyermek lelkét ápolta, és nemegyszer mentette meg kis pácienseit egy-egy tragikus lépéstől. Nem véletlen, hogy sokan felnőttként is hálával, jó szívvel gondolnak a doktornőre, a kitüntetett szeretetére, törődésére. Sőt, viszonozzák is. Irénke egy alkalommal idős barátnőjét látogatta volna meg az idősek otthonában. A hölgyet épp akkor szállították kórházba, amikor ő odaért. A mentőtiszt kedves ismerősként felajánlotta, hogy beülhet mellé kísérőként. Kiderült, hogy a mentőtiszt egykoron Irénke páciense volt.
Irénke elhivatottságát jól példázza, hogy nemcsak orvosként, de emberként is segít. Elmesélte egy szomorú sorsú leányanya életét, aki a mély szegénységben sokadmagával élt az ágyban fekvő, inkontinens nagymamájával közösen. Kilenc év körüli kislányát kiközösítették az osztálytársai és szüleik az iskolából, mert kis- és nagy-dolgát nem tudta visszatartani. A szülői értekezleten sikerült lecsillapítani a szülők indulatát, és megoldást is segített keresni. A gyermek és édesanyja egy kicsiny szükséglakásba költözött, a kislány új iskolába került, meggyógyult.
Dr. Drenyovszky Irén orvosi pályájának egyik fontos eseménye, hogy 2000-ben lelkiismeretes, magas szintű gyógyító munkájáért megkapta a „Kispest díszpolgára” kitüntetést.
Férje, aki a Műegyetemen docensként oktatott, 11 éve meghalt. Három fia közül kettő orvos, a harmadik villamosmérnök; 17 unokája és 25 dédunokája van. A családjával szoros kapcsolatban van, ontja magából a szeretetet családjának és az imacsoportjának. Személyes találkozásaink során rabul ejt szemének ragyogása, kiváló memóriája és állandósult segíteni akarása. Amikor megkérdeztem, honnan van ez a tüzes lendület, ez a simogató jótékonyság, Drenyovszky Irénke azt válaszolta: tizenegy éves korában hallotta meg először, személyére szólóan az ószövetségi Ézsaiás könyvéből idézve Isten szavait, és azóta is ez élteti. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!"(Ézs. 43,1) Ez akkor teljes valóját átjárta, Jézus Krisztus személyes Megváltója maradt.
Szerző: Giller Ildikó, az Odaadó szerzője
A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.