Szinte bárhová is tekintünk a világban, mindenhol a műanyagok áradata vesz minket körül. Mit tehetünk mi, egyszerű, 50 év feletti emberek, és mit mondhatunk gyermekeinknek és unokáinknak a műanyagszennyezéssel kapcsolatban?
A Zero Point Zero Production cég 2019-ben Termékkorupció címmel indította el azt a filmsorozatot, amely leleplezi a különböző cégek törvény- és fogyasztóellenes magatartását. A dokumentumfilmsorozat negyedik része a műanyag-invázióval foglalkozik.
A műanyagtermelés az 1960-as hatvanas évektől indult el ugrásszerűen, amikor a nyugati fogyasztói társadalom igényelte az olcsó tömegtermékeket, és az azokat tartalmazó csomagoló- és tartóeszközöket, így többek között a szatyrokat, flakonokat. Ezek az anyagok hamar hulladékká váltak, és tárolásuk is egyre nehezebb lett a hatalmas mennyiség miatt. Az újrahasznosítás kérdésére a ’60-70-es években nem szenteltek figyelmet. Sőt, kevesen tudják: az alkalmazott műanyagoknak akkoriban csak alig 10 százaléka volt alkalmas újrahasznosításra.
Így a ’90-es évek elején Nyugat-, majd Közép-Európában is megszülettek azok a súlyosan környezetszennyező szeméttelepek, ahol a műanyagot többnyire elégették és elásták a földbe. Esetleg a folyókba és tavakba szórva károsították a környezetet. Az egyes vállalkozások néhány évig üzemeltek, majd busás haszonnal a zsebükben általában felszívódtak.
A helyzet megoldást igényelt. Sajnos, a fogyasztói társadalmak nem léptek fel a tömeges műanyaginvázió ellen. Legális feldolgozó- és újrahasznosító üzemek létesítése helyett – tisztelet a kivételnek – a hulladékot Kínába szállították. Kína pedig elkezdte fejleszteni a műanyag-újrahasznosító üzemeit, s az újratermelt műanyag termékeivel elárasztotta a világot. Mi is hatalmas mennyiségben jutottunk hozzá ezekhez az olcsó műanyagtermékekhez: ruhától az evőeszközökig, dísztárgyaktól az illatszerdobozokig mindennel lehet találkozni.
Azonban a gigantikus mennyiségű hulladék kezelése egy idő után már Kína számára sem volt megoldható. Az ország vezetése 2017-ben azt a döntést hozta, hogy a következő esztendőtől semmiféle külső hulladékot nem enged be határain, és keményen fellép az illegális kereskedelem ellen is. Ez azt eredményezte, hogy a nyugati szállítók Kína helyett Dél-Ázsiába, leginkább Malajziába szállították át a hulladékot, tönkretéve számos települést.
A feldolgozás az új helyszíneken a legkevésbé környezetbarát módon történt és történik: leginkább elégetik a szemetet vagy elássák, időnként a tengerbe szórják azt. Jelenleg a világ különféle pontjain évente kb. 10 millió tonna műanyagszemét kerül a tengerbe.
Ma már kutatások bizonyítják, hogy az elégetett vagy a tengerekben kiöntött műanyag hulladékok számos egészségügyi problémát okoznak. Felhalmozódnak például az állatokban, ahonnan a húsételek fogyasztásával az emberi szervezetbe is bekerülnek. A tüdőbetegségektől a meddőségig, a gyomor- és bélrendszeri gyulladásokon túl a rák számos fajtájának hátterében is ott van a műanyagszennyezés. Sajnos ma már a fejlett világban nincs olyan ember, akinek a testében ne lenne úgynevezett műanyagpor, amely az emésztő- és a légzőrendszert különböző mértékben károsíthatja.
Mi lehet a megoldás? Egyrészt nyilvánvalóan a „politikának” kell lépnie. Az Európai Unió például számos műanyagtermék forgalmazását betiltotta az utóbbi évtizedben. 2021. július 3-tól az EU tagállamaiban például nem lehet árusítani „egyszerhasználatos” műanyag tányérokat, evőeszközöket, szívószálakat, lufitartó pálcákat és vattapálcákat. Ezzel együtt kimondták azt, hogy az EU tagországainak 2025-re gondoskodniuk kell az egyszer használatos műanyag flakonok legalább 25 százalékának újrahasznosításáról, 2029-re pedig ennek az aránynak 90 százalékra kell növekednie.
A másik feladat természetesen a tudományé, amely az utóbbi években hatalmas lépéseket tett a hatékonyabb műanyag-újrahasznosítás irányába. Sőt: a felszámolás terén is nagyon ígéretesek például a műanyagfaló baktériumokkal folytatott kísérletek. Azonban sajnos ezek sem tudják az összes műanyagfajtát elpusztítani.
Felmerül a kérdés: mit tehetünk mi, egyszerű, 50 év feletti emberek, és mit mondhatunk gyermekeinknek és unokáinknak a műanyagszennyezéssel kapcsolatban? Úgy kell alakítanunk a saját és gyermekeink, unokáink gondolkodását, hogy ők minél kevesebb műanyagot használjanak. Például egyáltalán nincs szükségünk műanyag szatyrokra, a flakonos üdítők helyett vehetünk üvegeset, és a sor még hosszan folytatható. Ha így teszünk, és másokat is erre ösztönzünk, akkor a fogyasztói oldalról megfogalmazódó igény jelentősen csökkenni fog. És így soha nem kerül sor arra, amit az utóbbi években egyre többen rebesgetnek: az emberiség a tengerek után a világűrt fogja elszennyezni, egyszerre több száz tonna szemetet elbíró rakétákat kilőve a földi szférán kívülre.
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője
A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.