Sokakban fölmerül az a kérdés, hogy tulajdonosként jogukban áll-e a saját dolgukat elidegeníteni, ha azon haszonélvezet áll fenn. A haszonélvezet valóban korlátozza a tulajdonos jogait, azonban nem korlátozza teljes mértékben.

A haszonélvezeti jog létrejöttének szigorú feltételei vannak: szerződés vagy más jogcím szükséges hozzá, ezen felül ingó dolog esetén elengedhetetlen a dolog birtokának átruházása, ingatlan esetén pedig az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése.

Keletkeztetheti hatósági-, bírósági rendelkezés vagy jogszabály. A jogszabály által keletkeztetett haszonélvezeti jog klasszikus példája az özvegyi jog, amely a házastárs halálától automatikusan megilleti az özvegyet haláláig vagy újabb házasságkötéséig. Ingatlan esetén ebben az esetben is szükséges az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, amelynek elmaradása azt a következményt vonja maga után, hogy a haszonélvezeti jog csak a rosszhiszemű vagy ingyenes szerzővel szemben érvényesíthető. Ez a szabály a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben valaki be nem jegyzett özvegyi joggal terhelt ingatlant vásárol az adásvétel megkötésének napján kikért tehermentes tulajdoni lap birtokában úgy, hogy az özvegyi jogról nem tudott és kellő gondosság mellett nem is tudhatott, akkor vele szemben utólag nem érvényesíthető az özvegyi jog.

Haszonélvezeti jog jogosultja lehet természetes személy, azonban kizárólag korlátozott ideig, mivel a haszonélvezeti jog legkésőbb a jogosult halálával megszűnik. Jogosult lehet jogi személy is, amelyet korlátozott időre, legfeljebb azonban ötven évre illet meg a javára alapított haszonélvezeti jog.

A haszonélvezeti jog megillethet egyidejűleg több személyt is, például házastársakat, akik jogaikat a közös tulajdon szabályai alapján gyakorolhatják, kötelezettségeiket pedig a közös tulajdon szabályai alapján kell teljesíteniük.

A haszonélvezeti jog személyhez kötött, mivel a jogosult személye egyértelműen, név szerint meghatározott. Korlátolt dologi jog is, mert jogosultja a más tulajdonában lévő dolgot – szigorúan rendeltetésének megfelelően – birtokolhatja, használhatja, hasznosíthatja és hasznait szedheti, azonban a rendelkezés részjogosultságát nem gyakorolhatja (a dolgot nem adhatja el és nem terhelheti meg, a haszonélvezeti jogot nem örökítheti). A haszonélvező a haszonélvezeti jogát nem ruházhatja át; ellenben akár ingyenesen, akár ellenérték fejében átengedheti. A haszonélvező jogának gyakorlását ellenérték fejében harmadik személynek akkor engedheti át, ha a dolog tulajdonosa ugyanolyan feltételek mellett nem tart igényt a dologra. A dolog feletti rendelkezési jog tehát a tulajdonost illeti meg – mégpedig korlátozás nélkül.

A fentiekből kifolyólag a haszonélvezeti jog fennmarad akkor is, ha a dolog tulajdonosának személyében változás következik be. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonos a haszonélvezőtől függetlenül, annak beleegyezése nélkül elajándékozhatja, eladhatja, átörökítheti a dolgát. A gyakorlatban a megajándékozott, a vevő és az örökös megszerzi a dolog tulajdonjogát, azonban birtokba csak a haszonélvezeti jog megszűnése után veheti (ez általában a haszonélvezet korlátozott időtartamának lejártakor, illetve a haszonélvező halálakor következik be). Amennyiben adásvételre kerül a sor és ezzel egyidejűleg nem történik meg a haszonélvezeti jog megváltása – azaz a vevő haszonélvezeti joggal terhelt dolgot szerez – akkor a tulajdonos a gyakorlatban alacsonyabb vételárat tud csak realizálni.

Szerző: Dr. Szigeti Ágnes jogász

2021. 11. 24.