A demencia egy tünetegyüttes, amelynek a hátterében minden esetben agyi elváltozások állnak. A tünetek magukba foglalhatják az emlékezetkiesést, a nehezített gondolkodást, a problémamegoldó képesség és a nyelvi készségek leépülését. Ezek súlyosan korlátozzák az érintettek képességeit, beszűkítik mindennapi tevékenységüket. Az említetteken túl bekövetkezhetnek a kedélyállapotot és a viselkedést befolyásoló változások is.

A demencia olyan krónikus idegrendszeri betegség, amely során visszafordíthatatlan elváltozások jönnek létre az agyban, ami szellemi hanyatláshoz vezet. A tünetegyüttes részét képezi a memóriazavar, valamint a gondolkodás, a figyelem és a végrehajtó működések zavara. E tünetek zavart okoznak a beteg mindennapi életében, társas és munkahelyi működésében. Kezdetben a beteg minden segítség nélkül képes ellátni mindennapos tevékenységeit és a munkáját, csak enyhe memóriazavar és a bonyolultabb problémák kezelésének nehézsége észlelhető. Ez az állapot az úgynevezett enyhe kognitív zavar, amely nem meríti ki a demencia kritériumait. Az ezt követő stádiumok (enyhe, középsúlyos és súlyos) az alábbiakkal jellemezhetők.

A demencia fázisai

Enyhe demencia: egy-egy területen nyilvánvaló, de enyhe károsodás észlelhető, amely korlátozza a mindennapi tevékenységet és a munkavégzést. A beteg nem igényel folyamatos felügyeletet, jól ismert környezetében egyedül is boldogul. Középsúlyos demencia: a beteg folyamatos felügyeletet, több tevékenységében fizikai segítséget is igényel. Súlyos demencia: a beteg mindennapi működésében, a személyi higiénia ellátásában is fizikai segítséget igényel. A betegség utolsó szakaszában az alapvető mozgásos működések (járás, nyelés) is károsodnak. A demenciának számos formája létezik, amelyek az ideggyógyászati tünetek és a kiváltó ok szerint is csoportosíthatók. A betegség elsősorban a 65 év feletti korosztályt érinti, ugyanakkor fiatalabb korban is kialakulhat.

Ezek a leggyakoribb tévhitek a demenciával kapcsolatban

Tévhit: Amennyiben valamelyik családtagom demenciában szenved, én is demens leszek.

Valóság: Bár a genetikai tényezők szerepet játszanak a demencia számos formájának kialakulásában, az esetek többségében nem bizonyított az összefüggés.

Tévhit: A demencia gyógyítható.

Valóság: A demencia néhány fajtája visszafordítható, azonban a legtöbb típusa – akárcsak az Alzheimer-kór – jelenleg nem gyógyítható.

Tévhit: Az emlékezetkiesés egyenlő a demenciával.

Valóság: Az emberek természetszerűen felejtenek el időnként dolgokat. Amikor az emlékezetkiesés a mindennapjaink részévé válik, az okok kiderítése érdekében orvoshoz kell fordulni. A demencia számos formájában nem feltétlenül az emlékezetkiesés jelenik meg első tünetként, ezért ha váratlanul következnek be kedélyállapot- és viselkedésbeli változások, illetve a képességek hirtelen beszűkülésekor mindenképpen orvosi vizsgálat szükséges.

Tévhit: A demencia megelőzhető.

Valóság: Az Alzheimer-kór nem előzhető meg. A demenciák mintegy felének hátterében szív- és érrendszeri betegségek és a stroke állnak. Ezen demencia típusok kialakulásának kockázata egészséges életmóddal csökkenthető, kiemelt szerepet játszik a megfelelő fizikai aktivitás, a helyes táplálkozás, az aktív társas élet, illetve a vérnyomásértékek folyamatos ellenőrzése. A demencia tüneteinek hátterében gyógyszerkölcsönhatások, vitaminhiányok, illetve súlyos depresszió is állhatnak.

Tévhit: Vitaminok, táplálékkiegészítők és emlékezetjavítók segítik a demencia megelőzését.

Valóság: Ezek a készítmények a kutatások során hatástalannak bizonyultak a demencia megelőzésében.

Tévhit: A szembesülés a demencia diagnózisával azt jelenti, hogy véget ért az addigi életünk.

Valóság: Számos demenciában szenvedő ember hosszú éveken át tud a számára megszokotthoz hasonló, aktív életet élni. Még arra is találunk példákat a világban, hogy a betegek alkotó energiáikat a demenciával mint betegséggel kapcsolatos társadalmi elfogadottság növelésének a szolgálatába állítják.

Tévhit: Minden demenciában szenvedő beteg előbb-utóbb erőszakossá és agresszívvá válik.

Valóság: A demencia minden egyes emberre különböző módon hat, és egyáltalán nem igaz, hogy minden beteg agresszívvá válik. Az emlékezetkiesés, illetve a külvilággal való kapcsolattartáshoz elengedhetetlen képességek beszűkülése frusztrálhatja a betegeket. Ez megnyilvánulhat a viselkedésformákban is. A nyugodt és megfelelő környezet megteremtésére irányuló lépések számos kellemetlen helyzettől menthetik meg a beteget és a hozzá közel állókat.

Tévhit: A demens betegek nem értik, hogy mi zajlik körülöttük.

Valóság: Ez eltérő lehet betegenként is és a betegség különböző stádiumaiban is. A demencia előrehaladtával beszűkülhetnek a betegek verbális kommunikációs képességei. Ennek ellenére fontos érintkezésbe lépni velük, akárcsak az érzékszerveiken keresztül, legyen szó érintésről vagy közös zenehallgatásról.