Nyugati országokban járva, avagy nyugati országok sajtóját olvasva az utóbbi években többször találkozhattunk a magányosság elleni hét elnevezésű kezdeményezéssel. Az általában október első hetében zajló, figyelemhívó rendezvénysorozatban állami és civil szervezetek számos programmal küzdenek az időskori magány és izoláció ellen. Az izoláció ugyanis odáig juthat, hogy az embernek végül egyetlen valódi, élő kommunikációs eseménye sincsen. Barátai csak a virtualitásban, vagy ott sem állnak már rendelkezésre…
Magányosnak lenni persze nem csak időskorban lehet. Nagyon sokszor akár a különféle korú, fogyatékossággal élők is megélhetik ezt, mint ahogyan azok is - életük bármelyik szakaszában -, akik valamilyen okból egyedül maradtak, például a partnerük elhagyta őket. Az, hogy ezek az emberek kiszolgáltatottabbak, és ezért fokozott egészségügyi és biztonsági veszélyeztetettségnek vannak kitéve, nem kérdés, ahogyan az sem, hogy rengeteg eszközzel és formában lehet erre a helyzetre felhívni a figyelmet.
Hollandiában létezik egy remek kezdeményezés, amit a KPN nevű telekommunikációs vállalat indított el. A KPN főszponzora az Eredivisijének, a holland profi labdarúgó első ligának, és már 2019-ben volt egy akciójuk a „magányjárvány elleni hét” keretében. Minden profi labdarúgó mérkőzésen, a bevonuláskor nem mezbe öltözött kisgyerekekkel, hanem idős emberekkel jöttek be a pályára, így köszöntötték a nézőket.
Hazánkban ebben a témában egyelőre csak addig jutottunk el, hogy a profi mérkőzések kezdete előtt és a szünet utáni félidőkezdésre meg lehet vásárolni a kezdőrúgásokat. Ezekkel a lehetőségekkel egyre többször a gyermekek vagy az unokák a szülőket, nagyszülőket lepik meg az ötvenedik, hatvanadik, hetvenedik születésnapjukra. Az idősebb ember kimegy a pályára, belerúg a labdába, köszönt egy-két játékost, és a közönség nagyon kedvesen és tisztelettel megtapsolja az ünnepeltet.
Jó volna azonban egy olyan kezdeményezést is látni, amikor például a legnépszerűbb magyar csapat egyik bajnoki mérkőzése előtt a környező szociális otthonokból azok az idősek, akik szeretik a Ferencvárost és szeretik a labdarúgást, beöltöznének ferencvárosi mezbe, és a játékosok kezét fogva bejönnének a pályára. Ezzel együtt az sem volna megoldhatatlan, hogy a csapat menedzsmentje egy pár idősebb szurkolót még el is hozna a meccsre az idősotthonokból, hogy meg tudják nézni a mérkőzést.
Az említett „magányjárvány elleni hét”-en Hollandiában összesen 400 idős ember jött be a játékosokkal a pályára, amely szám önmagában kiemelkedő. A hagyományt 2022 októberében a holland bajnokság Waalwijk nevű csapata továbbépítette, amikor is a Waalwijk-Sparta Rotterdam mérkőzés előtt idősek, és közöttük nem egy fogyatékossággal élő és demens idős is bejött kézenfogva a játékosokkal. Ez a gesztus rendkívül értékes és jelentős tettnek mondható. Egyrészt azért, mert az idősek óriási tapsot kaptak, ami jólesett nekik. Másrészt pedig azért, mert egy-egy ilyen mérkőzés, ahol több ezer néző van, nyilvánvalóan nagyobb hatást tud gyakorolni, mint egy művészeti előadás, amelyet egy-egy alkalommal legföljebb százan néznek meg. Természetesen lehetséges, hogy az előadást még tízszer vagy akár ötvenszer is bemutatják, de még így is szükségképpen szűkkörű marad.
A mérkőzésekkel azonban olyan társadalmi csoportokat is elérnek – mint például a gyakran fizikai munkát végző szurkolók – amelyeket egyébként ez a téma nem biztos, hogy kifejezetten érdekel, és nem is érzi magát érintettnek, holott mindenki minden nappal, folyamatosan idősödik.
A posztmodern kor világában nagyon igaz az a mondat, hogy „minden ki van találva”, ami esetünkben azt jelenti, hogy a „téma az utcán hever”, a jó gyakorlatok előttünk vannak. Figyeljünk ezekre és tanuljunk a példákból!
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője