Szinte minden évben visszatérek Olaszországba. Idén a toszkánai Sienában jártam, ahol megfordultam az óvárosban található idősek otthonában is. Ott is azt tapasztaltam, amit Olaszországban mindenhol: nagyon kevés az elhízott ember, nemcsak a felnőttek között, de az időseknél és a gyerekeknél is. Hogyan csinálják?
Olaszországban járva az idősebbek körében nagyon sok dohányzó embert látunk. A figyelmes szem azt is észreveheti, hogy sokan ott ülnek a kocsmák padjain és órákon át beszélgetnek, miközben a helyi borokat, az északi régióban pedig a söröket fogyasztják. A fiatalok körében az Aperol Spritz hódít. Arról nem is beszélve, hogy Olaszországban mindenki kávézik - reggeltől kora délutánig. A szó szoros értelmében tehát nem az egészséges életmód megszállottjai. Mégis: kevés az elhízott vagy túlsúlyos ember, Közép-Európával összevetve különösen. A fura ellentmondásra a legfontosabb válasz egy kifejezés: a mediterrán diéta. Nem szakkönyvek és tévéműsorok hirdetik, hanem a kultúrájuk alapvető része, így nőnek fel, ezt öröklik szüleiktől és nagyszüleiktől.
Az 1950-es években egy nemzetközi dietetikai kutatócsoport hét különböző országban – Finnországban, Görögországban, Olaszországban, Japánban, Hollandiában, az Egyesült Államokban és a volt Jugoszláviában – több ezer középkorú férfit kezdett vizsgálni. Azt kutatták: étrendjük és életmódjuk hogyan befolyásolja a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Hamar észrevették, hogy a Földközi-tengert körülvevő országokban élő emberek egészségesebbek voltak, mint a gazdagabb, nagyobb jómódban élő országokban élők. Sokkal alacsonyabb volt a krónikus betegségek aránya, magasabb volt a várható élettartam, kevesebb volt a cukor- és koleszterinbeteg, annak ellenére, hogy sokkal kevésbé és drágábban fértek hozzá az egyébként rosszabb egészségügyi ellátáshoz.
Nagyon hamar kiderült, hogy a fő ok az étrendben rejlik. A mediterrán országokban élő emberek jobbára növényi (zöldség- és gyümölcs) alapú táplálkozást folytattak. Az olaszok és a görögök asztalán ma is elsősorban ezek kapnak helyet a rengeteg hal mellett.
Az étrendjükben gyakran elfordulnak a hüvelyesek és a csonthéjasok, ugyanakkor kevés az állati zsiradék. Nagyon sok salátát fogyasztanak, amelyet jellemzően olívabogyóval vagy az általánosan használt olívaolajjal ízesítenek. Az olaszok természetesen használják a mozzarellát, de csak mértékkel. A sajtoknál maradva: nem a zsíros, „folyós” sajtokat kedvelik, hanem a keményebbeket. Szintén jellemző, hogy egyszerre mindig keveset esznek. Teljes hiányzik az étkezési kultúrából a több fogásos lakoma, a „trakta”, ami Közép-Európában szinte általános.
A már említett kutatások alapján 1960-ban Ancel Keys amerikai kutató alkotta meg a ma „mediterrán diétaként” ismert fogalmat. Mit jelent ez pontosan a sok évszázados mediterrán étkezési kultúrák szempontjából? Ma már világos, hogy az olaszok és a görögök nem is tudták, hogy ők sajátos diéta szerint élnek. Egész egyszerűen ösztönösen gyakorolták az egészséges táplálkozást! Ha egy átlagos olaszt megkérdezünk, hogy miért így eszik, nem azt mondja, hogy azért, mert ez egészséges, hanem azért, mert ezt így kell. Így tanulta a szüleitől és a nagyszüleitől. Minek zsírral főzni; miért kell fehér cukorral bombázni az ételeket; miért kellene a tésztát vastagra sütni; minek kell két tányérral megenni az ételből? – kérdezne vissza, teljes joggal.
A magyar étkezési kultúra szempontjából fontos, hogy az étel minél finomabb és laktatóbb legyen. A félreértések elkerülése érdekében szögezzük le: ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a mi étkezési kultúránk rosszabb vagy jobb lenne. Egyszerűen más. Ezért nekünk meg kell tanulnunk, hogy az étrenddel is vigyázzunk a magunk és a családunk egészségére. Érdemes legalább kipróbálni egy-egy megoldást a mediterrán konyhákból és rájövünk, hogy ezekkel is lehet finomat és laktatót készíteni, s ezzel együtt vigyázunk az egészségünkre is!
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője