Ilonka néni 78 éves, egy dunántúli kis faluban él egyedül. Gyermekei és unokái Budapesten laknak és dolgoznak, férje pedig már öt éve meghalt. Amikor két éve jöttek az önkormányzattól, és hoztak neki egy karórát, amelyen a pontos idő mellett csak egy piros gomb volt, először nagyot nevetett.  

Akkor sem hitt az egészben, amikor elmagyarázták, ezt most már mindig viselje a csuklóján, ha baj van, nyomja a gombot, és kap segítséget. Nem hitte el, de törvénytisztelő ember, s így rácsatolta a karjára, csak éjszaka vette le, de akkor is gondosan odatette az éjjeli szekrényre. Aztán történt valami. Tavaly decemberben jött vissza a csirkeóltól, és egy fagyott járdarészen megcsúszott, a hátára esett. Megnyomta azt a bizonyos gombot, és azonnal egy egészségügyi dolgozótól kapott szóbeli segítséget, a mentő pedig 5 perc múlva ott állt a ház előtt. Azóta már nem nevet ezen az egészen. Érti ugyanis, hogy az életét menthetik meg ezek a készülékek.

A segélyhívórendszerek, hivatalos nevükön „személyi vészhelyzeti reagálási rendszerek” rendkívül hatékony és kifejezetten egyszerű megoldást nyújtanak nemcsak az idősek, de a különféle betegségekkel küzdők, a fogyatékkal élők és a magányos emberek számára is. A készülékkel gyors és biztos segítséget kapnak veszélyhelyzetekben, legyen szó akár egy rosszullétről, egy hirtelen elesésről, vagy más problémáról.

A lényegük ezeknek a digitális rendszereknek közös: minden esetben egy kis doboz, egy digitális egység van az illető idős vagy rászoruló embernél, amelyen jól látható helyen és könnyen megnyomhatóan helyezkedik el egy úgynevezett  „súgógomb”. Ha megnyomjuk, azonnal hívja az előre beállított hozzátartozót, segítőt vagy diszpécserszolgálatot, ahol a nap 24 órájában rendelkezésre állnak.

Vannak olyan rendszerek is, amelyek rendelkeznek beépített GPS-szel, tehát ha elmegyünk az orvoshoz, vásárolni, vagy kirándulni, akkor is érzékeli a helyzetünket, és veszély esetén a legközelebbi segítséget tudja mozgósítani.

Jelenleg Magyarországon az önkormányzatoknak nem kötelező feladata a jelzőrendszeres  házi segítségnyújtó-rendszerek kialakítása, de több olyan város és falu van, amely vagy önerőből, vagy állami, esetleg EU-pályázatból megoldotta ezt. Persze, nagyon gyakran a riasztó csak egy kaputelefonhoz hasonló eszköz, amely a lakás fix helyén van. De már egy ilyen megoldás is több, mint a semmi, és nem egy esetben már ez is  életet mentett.

Természetesen léteznek modern, okosórás riasztók is, amelyek automatikusan jeleznek, ha az óra viselőjének fizikai állapotában hirtelen változást érzékelnek: szaporább lesz a pulzusuk, vagy gyorsan megváltozik a testhelyzetük. Ilyenkor, ha nem kap nagyon rövid időn belül választ a központ vagy az általunk előre beállított telefonszám, akkor automatikusan jönnek segíteni. Egyes okosórákra még központilag rátöltik az illető orvosi receptjeit is, és a program figyelmezteti a használót egy-egy gyógyszer bevételére.

Mit tudunk tenni, ha a településen az önkormányzat nem működtet ilyen jelzőrendszeres szolgáltatást? Először is érdemes ösztönözni a helyi vezetést, hogy építsen ki ilyen jellegű szolgáltatást. Amennyiben erre nincs keret, akkor személyesen kell lépnünk. Ha beírjuk a Google-ba, hogy „házi segítségnyújtó rendszer”, több tucat szolgáltatásból lehet választani. Szomszédainkkal, ismerőseinkkel összefogva, őket is bevonva a rendszerbe, a szolgáltatók általában nagyon hamar kiépítik a biztonságot adó megoldást. Ha pedig nem bízunk az „idegenekben”, akkor is léteznek megoldások.

A lakás több pontjára helyezzünk el olyan bekapcsolt mobiltelefont, amelyre pár száz forintot töltöttünk fel a szolgáltatónál. Rátesszük a töltőre őket, hogy sohase merüljenek le (minimális ilyenkor az áramfogyasztás!), és ha bármilyen gondunk van, a legközelebbi telefont tudjuk használni. Számos olyan, 70 év feletti tanítványom van, akinek bevált ez a megoldás, leginkább akkor, amikor elesett. Szintén jó megoldás, ha az asztali számítógép folyamatosan be van kapcsolva, s azon egy kattintással elérhető a Skype vagy más messengerprogram, mert vészhelyzet esetén valamelyik ismerősünk biztosan on-line van, és tudunk neki szólni.

Nagyon fontos, hogy akármilyen védelmi rendszert is használunk, a fürdőszobát ne hagyjuk ki belőle, hiszen az otthoni balesetek több mint 50 százaléka itt történik.

A segélyhívó rendszerektől ne várjunk csodát, főleg ne azt, hogy megelőzik a bajt. Ezek biztonságot adnak nekünk, hogy ha baj van, akkor közel a segítség. De ez óriási dolog.

Szerző: Dr. Jászberényi József gerontológiai kutató

2021.09.10.