A gerinc a test szilárd tengelyét alkotja, a felnőtt ember gerince kettős „S” alakú görbületet ír le fiziológiás esetben. A gerincferdülés a gerinc oldalirányú eltérését jelenti, ami lehet funkcionális vagy strukturális. Ebben az írásban ezeket a fogalmakat tisztázzuk és az ezekkel kapcsolatos egészségmegőrző, fejlesztő lehetőségeket.
Funkcionális esetben az elváltozás nem érinti a csontrendszert, hanem izom-miofasciális (kötőszövet) eredetű, így működés során nyilvánul meg.
A strukturális elváltozás ezzel szemben azt jelenti, hogy a csontrendszerben alaki elváltozás történt.
Ez az elváltozás tartós egyoldalú terhelésnél szokott jelentkezni, amikor az izomegyensúly megbomlik. Fontos hangsúlyozni, hogy nincsen csontos eltérés, a probléma gyökere a testhasználatban keresendő, tehát életmód eredetű – a megoldás kulcsa is ebben rejlik.
Lehet ilyen tartós egyoldalú terhelés például az, ha mindig egy oldalon hordozunk akár nehéz tárgyakat, táskákat vagy éppen gyerekeket, unokákat, vagy folyamatosan egy oldalra terhelünk bizonyos helyzetekben, akár autóvezetésnél, bizonyos munkafolyamatoknál.
Erre utaló jel lehet például az is, amikor a vállak nincsenek egy magasságban, ami viszont láncreakcióként hat az egész testre. (Megjegyezném, hogy ez alapján senki ne diagnosztizálja magát otthon, hiszen ez egy nagyon összetett folyamat része.)
Ahogy már a bevezetőben is említettem, ezesetben az elváltozás csontos eredetű, tehát a csontrendszerben alaki elváltozás történik, ilyen gerincferdülés (szkoliózis-scoliosis) esetén a csigolyák is csavarodhatnak. Ennek hátterében a csontnövekedésnél fennálló vérellátási zavar áll, melynek következtében a csigolya egyik oldala alacsonyabb.
Egy előre hajlási tesztnél a gerinc egyik oldalán úgynevezett bordapúp látható, a gerinc pedig a kompenzáció miatt sokszor több irányba is görbülhet különböző mértkékben.
Ez egy olyan veleszületett rendellenesség, melynek pontos kiváltó okát egyelőre nem ismerjük, meghatározó lehet a genetikai hajlam és a családi halmozódás, kötőszöveti gyengeség... A szkoliózisnak több fajtája van, melyek különböző súlyosságúak, és eltérő kezelést igényelnek (gyógytorna, Schroth terápia, korzett használata, súlyos esetben műtét).
A legfontosabb a korai felismerés, a rendszeres szűrővizsgálatokon való részvétel már gyermekkorban, hiszen a szkoliózis általában a gyors testi növekedés idején jelentkezik, és optimális esetben jól kezelhető.
Felnőtt és idős korban felismerve is érdemes és kell is foglalkozni a gerinccel, hiszen bármely életkorban van lehetőség a változtatásra, a testünk fejlesztésére.
A funkcionális gerincferdülés mondhatni könnyebben javítható, ha az egyén valóban odafigyel a megfelelő testhasználatra, és beépíti a rendszeres célirányos mozgást a napjaiba.
A szkoliózis esetén pedig hangsúlyozom, hogy minden életkorban érdemes és kell is vele foglalkozni, hiszen megfelelő terápiával nagyon sokat tehetünk a gerincünk egészségéért.
Első körben állapotfelmérésre van szükség, amit mozgásterapeuta, rehabilitációs tréner, gyógytornász végez el, és szükség szerint ajánl további vizsgálatot ortopéd orvossal, gyógytornásszal vagy együttműködést Schroth terapeutával.
Mindkét esetben komplex és személyre szabott mozgásprogramra van szükség a korrekcióhoz.
A gerincünk egészségét csak úgy tudjuk megőrizni, ha rendszeresen átmozgatjuk minden irányba, harmonikusan és változatosan terheljük, szükség esetén pedig a korrekciós gyakorlatokat is beépítjük a mindennapi mozgásba.
Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője