Itt a nyár, a meleg, előkerülnek a lenge ruhák és a nyári szandálok, papucsok. Ezzel egyidőben gyakran jelentkeznek talpi, sarokcsont körüli fájdalmak, feszesség érzés a lábszárban. Mi az összefüggés, és mire érdemes figyelni a nyári lábbeli választásánál? Ebben a cikkben erre keressük a válaszokat.
A biztonság és az egészség szempontjából ugyanis egyáltalán nem mindegy, milyen cipőt, szandált vagy papucsot választunk. A talpnak fontos szerepe van az egyensúly megtartásában. A lábfejünk olyan, mint a ház talapzata. Ha az rendben van, stabil lesz az épület, de ha bizonytalan, esetleg sérült, akkor instabillá válhat az egész.
A jó idő beköszöntével a hétköznapokban érdemes arra figyelni a megfelelő szellőzés mellett, hogy a cipő jól támassza meg a lábat. Szuper lenne egy viszonylag vékony, rugalmas talpú cipő, de nem mindegy milyen talajon sétálunk – ennek ugyanis akkor van értelme, ha természetes, változatos felszíneken tudjuk használni, nem lebetonozott utakon, ahogy manapság leginkább tesszük.
A hétköznapokban tehát figyeljünk arra, ha esetleg izzadna a lábunk, akkor se csússzon meg benne, tartsa stabilan a bokát, ugyanis sokszor ez áll a bokasérülések hátterében. Ez ugyanúgy érvényes a cipőkre, szandálokra vagy papucsokra. Figyeljünk arra is, hogy kényelmes legyen, ne kelljen benne a lábujjaknak „kapaszkodni” ha például lazább a pánt. Ez ugyanis gyakran okoz izom- és kötőszöveti feszességeket, ami előszobája lehet a talpi és saroktáji fájdalmaknak.
Amikor tornázunk, táncolunk, vagy mozgásos foglalkozásokon veszünk részt, szintén ezeket kell szem előtt tartanunk. Az órákon sokszor találkozom azzal, hogy vannak, akik szeretnék megspórolni a váltócipő cipelését, de mégis inkább azt javaslom, hogy egy laza, könnyű, jól szellőző, zárt cipőt használjunk nyáron is sportolásra.
Otthon a kerti munka során sokszor csak kiszalad az ember locsolni, és felkap egy papucsot. Előfordulhat azonban, hogy az vizes és csúszós lesz, ami szintén egyensúlyvesztéshez, eleséshez vezethet. Ha olyan a kert, hogy megtehetjük, bátran végezzük a ház körüli teendőket mezítláb a füvön, ami jó kis tornát és változatos ingereket biztosít a talp izmainak is.
Ha a korábban felsorolt dolgokra nem figyelünk oda, és a cipőben akár csúszkál a lábunk, bizonytalan lehet az egyensúlyérzékelés, megváltozhat a járáskép. Ahogy írtam, ilyenkor olyan, mintha a lábujjainkkal akarnánk kapaszkodni a szandálba, papucsba, ami folyamatos feszességet okoz az izomban és azt körül ölelő kötőszövetben, így megváltozik az izomegyensúly is. Ha túlterhelődik a talpi bőnye, a lábszár izmai és az Achilles-ín, az ín elveszti rugalmasságát, a szervezet védekezni kezd. Ezek következtében kialakulhat fájdalom, gyulladás, sarkantyú (csontkinövés a sarok környékén, ami a sarokcsont talpi felszínén vagy az Achilles-ín sarokcsonton való tapadási pontján is keletkezhet).
A talpi felszínt nagyon jól tudjuk lazítani akár a kezünkkel masszírozva, akár egy SMR (izompólya / kötőszöveti önmasszázs) labdával vagy egy keményebb gumilabdával úgy, hogy azon görgetjük a talpunkat hosszanti és kereszt irányba. Ahol feszességet, csomót érzünk, ott körülbelül 20-25 másodpercig tartsuk meg a nyomást, majd lazítsuk el.
A lábszárat, vádlit szintén ezzel a technikával átmasszírozhatjuk, vagy keresztbe téve egyik lábunkat a másik térden, a térdkalácsot használva lazító eszköznek, azon fel-le csúsztathatjuk a lábszárunkat. Ha nem múlik a fájdalom, vagy erősödik, érdemes felkeresni egy mozgásterapeutát, aki hasznos tanácsokkal láthat el.
Ha tehetjük, sétáljunk minél többet mezítláb, változatos talajon, göröngyös, puha, kemény felszíneken, homokban, kis kavicsokon… Ezzel egyrészt lazíthatjuk a talpi kötőszövetet, erősíthetjük a talp és lábszár izmait, fejleszthetjük az egyensúlyunkat, hiszen egyre több ingert kap a talpunk, egyre jobb lesz az ideg-izom kapcsolat. Megjegyezném, hogy a mezítlábas sétálást fokozatosan vezessük be, ha eddig nem jártunk így a hétköznapokban.
Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője