Az ember élete a kor előrehaladtával nemcsak abban változik meg, hogy egyes szervei rosszabbul működhetnek vagy emlékezete jobban cserbenhagyja, hanem abban is, hogy sokkal kisebb az a tér, amelyben tud és szeret mozogni. Az idős ember ritkán képes arra, hogy naponta több négyzetkilométert begyalogoljon azért, hogy vásároljon, templomba vagy az orvosi rendelőbe menjen – és mondjuk meg őszintén, nincs is különösebben kedve hozzá. Éppen ezért minden állampolgárnak, de a modern városok lakóinak, sőt: azok vezetőinek is két fogalmat mindenképpen figyelembe kell venniük: a biotop és a szociotop fogalmát.

A biotop és a szociotop fogalmát az időstudományban idehaza Dr. Boga Bálint geriáter honosította meg; a 2000-es évek második évtizedétől következetesen használta a fogalmakat a főleg német és svéd városszociológia ihlette előadásaiban, tanulmányaiban. A biotop azt a területet jelöli, amelyen az ember mozog, ha biológiai szükségleteit elégíti ki: út a mosdóig, út az étkezőhelyig, út a pihenőhelyig, út az élelmiszerboltig, út az orvosi rendelőig. Nevezhetjük ezt az alapszükségletek terének is. Természetesen ide tartozik az a terület is, ahol a legnagyobb biztonságban vagyunk, ahonnan nem szívesen mozdulunk ki. Úgy is mondhatom, hogy a biotop a térbeli komfortzónánk. Nem kérdés, hogy egy lakás, de egy város is akkor működik jól, ha ezek a távolságok nem túl nagyok. Az is nyilvánvaló, hogy ha az idős ember magától változtat lakóhelyet, és van anyagi kerete választani, akkor a biotop szempontok elsődlegesek a számára.

Tulajdonképpen már az úgynevezett „harmadik kor hajnalán”, azaz a negyvenes-ötvenes éveink fordulóján végig kell gondolni, hogy biztosan olyan helyre akarunk-e költözni, ahol nem tudjuk megvédeni magunkat illetéktelen idegenektől, vagy olyan messze van a közért, hogy autóba kell ülnünk, buszra kell szállnunk az eléréséhez. Ugyanígy nem felel meg a biotop szempontoknak az a település, amely hegy tetejére vagy meredek utak mellé helyezi szakorvosi rendelőjét, vagy esetleg macskaköveken közlekedve lehet azt megközelíteni.

A szociotop fogalma sokkal tágabb. Azt a területet jelöli, ahol az ember társadalmi életet tud élni: kulturális impulzusokat szerezhet, spirituális dimenzióját megélheti, vagy éppen csak beszélget vagy játszik másokkal a szabadidejében. Időskorban nagyon fontos, hogy a szociotop világ is könnyen bejárható legyen: közel legyen a templom, a kultúrház, a könyvtár, az idősek otthona. Hiszen az idős ember már nem kamasz, aki száz kilométereket utazik egy könnyűzenei fesztiválra vagy „elugrik” egy focimeccsre a város másik végébe. Nem véletlen, hogy azon idős emberek többsége, akik nagyvárosban nőttek fel, nem fognak falura vagy tanyára költözni, mert a biotop és a szociotop világuk is megnőne. Kevesen viselik el, hogy vonatra kell szállni azért, hogy egy színházi előadást lássanak, ha nem ehhez szoktak hozzá. Külön kérdés, hogy az internetes világ, a virtualitás jelen van-e a biotop és a szociotop fogalmában. A válaszom egyértelműen az, hogy a posztmodern kor harmadik szakaszának kezdetével – amely szakaszt egyébként a közösségi média korának is nevezik – mindkét fogalom része a virtuális tér. A biotop világunk része az, ha az interneten tudunk rendelni ételeket vagy egy távkonzíliumon veszünk részt, avagy a laptopunk irányítja a lakás hőmérsékleti és védelmi rendszerét. A szociotop világunknak pedig erősen része az, ha az interneten keresztül megnézünk egy filmet, elolvasunk egy könyvet, vagy részt veszünk egy misén vagy istentiszteleten.

Elsőre azt gondolnánk, hogy a település vezetőinek ezzel nem kell törődniük: a virtuális biotop és szociotop magánügy. Ez azonban abszolút nem igaz: a településnek biztosítania kell minden állampolgára számára a gyors, olcsó és folyamatos internetet, amelynek segítségével mind a biotop, mind a szociotop igények jobban kielégíthetőek. Különösen igaz ez ott, ahol a fizikai távolságok nagyok, s az internet komolyan segít a mindennapokban. Ezzel együtt abban is segíteni kell, hogy a digitális eszközök meghibásodása esetén az idősek hamar kapjanak szakembert a javításhoz, hiszen nem egyszer a legfontosabb kommunikációs csatornájukat vágja el egy-egy eszköz meghibásodása.

Az évek múlásával az ember mindennapi életterülete folyamatosan szűkül, míg végül lehet, hogy egy szobára csökken, ahol mindennek a „kezünk alatt kell lennie”, hogy kiegyensúlyozottan és harmóniában élhessünk. Ha már korábban, akár több évtizede értjük és alkalmaztuk életünkben a gerontológia két fogalmát, a biotopot és a szociotopot, ekkor sem kell megijednünk, mert ki fogjuk találni, hogy hogyan elégítsük ki alapvető (biológiai) és magasabb rendű (társadalmi) igényeinket. És még könnyebb lesz ez, ha a település társadalma és vezetése segíti ezt a tevékenységet.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője

2022.03.07.