Nagy visszhangot váltott ki mind a tudományos, mind a szélesebb közvéleményben az a kutatás, amelynek eredményeit az International Journal of Molecular Sciences folyóiratban 2023 augusztusában adtak ki. A négy amerikai kutató jegyezte tanulmány szerint a mikroműanyagok rekordgyorsasággal terjednek az egerek szervezetében, és aggasztó viselkedési és egészségi változásokat okoznak. Sajnos, nagy valószínűséggel ebből arra lehet következtetni, hogy az emberek kapcsán is hasonló eredményekre jutnak majd a kutatók.
Mikroműanyagoknak az 5 milliméternél kisebb műanyag részecskéket nevezzük, amelyek Földünk legelterjedtebb és legelterjedtebb szennyezőanyagai közé tartoznak. Mindenhol ott vannak: eljutnak a levegőbe, a vízbe és az élelmiszerekbe és azok csomagolásába egyaránt (utóbbiban vannak jelen a legnagyobb koncentrációban). A legfrissebb amerikai kutatások kimutatták, hogy a mikroműanyagok gyakorlatilag ugyanolyan sebesen és széles körben beszivárognak az élőlények szervezetébe, mint a környezetbe, a velük szemben védő mechanizmusaink nagy része gyakorlatilag hatástalan.
A Rhode Island-i Egyetem kutatói három héten keresztül fiatal és idős egereket tettek ki az ivóvizükbe kevert különböző mennyiségű mikroműanyagok hatásának. Ez azt is jelenti, hogy nem is foglalkoztak a levegőből vagy az ételekből bejutó mikro- és nanoszemcsékkel, csak arra koncentráltak, amit tudatosan ők juttattak be.
A kutatók észrevették, hogy a kisállatok a megszokottól jelentősen eltérően kezdtek mozogni és viselkedni, tüneteik nagy hasonlóságot mutattak az Alzheimeres betegek tüneteivel. Az is világos volt, hogy ugyanolyan műanyagszennyezésnél az idősebb egereknél a tünetek sokkal jobban jelentkeztek.
„Számunkra ez nagyon különös és meglepő volt. Annál is inkább, mert egyáltalán nem nagy dózisú mikroműanyag-ártalomról volt szó, és ráadásul csak rövid időtartamon belül figyeltük ezeket a változásokat” – mondta Jaime Ross gerontológiai kutató.
Az állatok felboncolása után a kutatók azt is észrevették, hogy a mikrorészecskék gyakorlatilag minden szervben elkezdtek felhalmozódni. Ha az illető egyednek gyengébb volt a májműködése, akkor a felhalmozódás fokozottan jelentkezett. A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a műanyagok jelentős része gyakorlatilag zavartalanul kering a szervezetben, azaz nem távozik az emésztőrendszeren keresztül. Ami még meglepőbb volt, hogy ezek a részecskék az agyba is bejutottak, és minden bizonnyal ezek okozták az Alzheimerhez hasonló tüneteket (pl. az ún. GFAP-fehérjeszint megváltoztatásával).
Természetesen nem mondható ki, hogy a műanyagok drámai terjedése is lehet az egyik fő oka a demenciabetegségek megdöbbentő felszaporodásának. Ehhez előbb az emberek leleteit és agyműködését is meg kell megvizsgálni, minél nagyobb számban. Ez pedig bizonyosan több év kutatási munkát jelent. Viszont nem lenne meglepő, ha pár évtizeden belül a mikroműanyagokat tartalmazó termékektől (palackok, fóliák, stb.) kifejezetten óvnák az idősebbeket.
Mivel jelenleg annyit tudunk biztosan, hogy a műanyagok nemcsak a környezetet szennyezik, hanem különféle szervezeti károsodásokat okoznak, érdemes odafigyelni arra, hogy a lehető legkevesebbet érintkezünk ezekkel az anyagokkal. Ebben az Európai Unió is segít minket, amely már kisgyermekkortól a műanyagmentes életre nevel minket, és számos ilyen projektet támogat. Olvassunk utána ezeknek a dokumentumoknak és lehetőségeknek, és járjunk elől jó példával!
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője