A fenti mondat egy laikus számára komoly kérdéseket vethet fel, míg a mozgásszervrendszerrel foglalkozó szakemberek vagy a test felépítését jobban ismerők körében mosolyt csalhat az arcokra. Hogy mi áll ennek a hátterében és mit tehetünk? Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre adok választ.
Bevezetésként leszögezném, hogy nincsen rossz kérdés, csak fel nem tett kérdés. Szeretnék egy személyes példát említeni. Nem egyszer fordul elő, hogy felkeres valaki, miután megkapta a leletet, hogy „lordózisa” van, milyen mozgásprogramot ajánlanék neki.
A helyzet hátterében az információhiány áll, ugyanis, ha az egészségügyi ellátás során a páciensek megfelelő tájékoztatást kapnak, pontosan átlátják a helyzetet. De hogy röviden válaszoljak a címben feltett kérdésre: Örüljön!
A lordózis ugyanis a gerinc élettani görbülete, amelyre óriási szükség van. Az egészségünk megőrzéséhez pedig arra, hogy értsük, hogyan működik a testünk. Ebben szeretnék most segíteni.
A gerinc alakja születéskor egy „C” alakot mutat, ami az újszülött babáknál jól látható, majd később a mozgások megindulásával alakulnak ki a gerinc görbületei.
Kezdetben hason fekve elkezdik megemelni a fejüket, ennek köszönhetően alakul ki a nyaki homorulat, más néven nyaki lordózis.
Ahogyan önerőből elkezdenek ülni a gyerekek, fokozatosan alakul ki a háti domborulat, más néven háti kifózis. (Nagyon fontos lenne a korai ültetés elkerülése, hogy ne kapjon túlzott terhet a test, ha még arra nem áll készen.)
Az állás, járás során pedig az ágyéki homorulat alakul ki, más néven ágyéki lordózis.
A keresztcsonti és farkcsonti szakasz pedig domború alakot vesz fel, ez a keresztcsonti kifózis.
Tehát ebből is látható, hogy fiziológiás (élettani) esetben a gerinc alakja kettős „S” alakú görbületet ír le, mely a törzs szilárd tengelyét alkotja és védi a gerincvelőt. A nyaknál és a deréknál homorulat látható (lordosis-lordózis), a háti és keresztcsonti szakaszon pedig domborulat (kyphosis-kifózis).
Ez a felépítés kulcsfontosságú minden mozgás, járás során. Az egészséges gerinc ezeknek a homorulatoknak és domborulatoknak köszönhetően segít a rugalmas mozgásban, az erőbehatások eloszlatásában, az energiahatékony mozgásban, a feszültségektől mentes testtartásban.
A funkció határozza meg a struktúrát. Gyermekkorban éppen ezért fokozott figyelmet kapnak a különböző mozgásfejlődési szakaszok, kúszik-e, mászik-e a gyermek, mikor ül, áll fel, sőt a fejlesztő foglalkozásokra is nagy hangsúly kerül.
Az iskola, munka világába kerülve viszont a szabad mozgás tere szűkül, egyre több időt kell egyhelyben tölteni, úgynevezett statikus helyzetekben, és ezzel sokszor a rendszeres és változatos mozgás iránti igényünket is korlátozzuk, ami később megszokássá is válhat.
Ezeknek a következményeképp is a felnőtt lakosság nagy részére jellemző, hogy sok időt tölt egy-egy pozícióban, a mindennapok mozgásszegények vagy gyakran egyoldalú a sporttevékenység.
Amikor a mozgatószervrendszeri problémák megjelennek, a test jelez, hogy változtatni kellene a mindennapi szokásokon. A fájdalom miatt viszont sokszor csökken a mozgás iránt kedv, így egy ördögi körbe kerülve még kevesebb lesz a fizikai aktivitás. Pedig tudnunk kell, hogy ezeknek a problémáknak az elsődleges gyógyszere a mozgás!
Láthatjuk, hogy a gerinc kialakulásában mennyire fontos szerepe van a mozgásnak, így annak egészségét is csak rendszeres, változatos mozgásokkal tudjuk megőrizni. Minden nap tornáztassuk gerincünket minden irányba, hajoljunk, forduljunk, végezzünk kellemes és harmonikus mozgásokat, sétáljunk és figyeljünk a megfelelő testhasználatra.
Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője