Hiába a nyári vakáció, az unokák nem mozdíthatók ki a lakásból, főleg az Xbox vagy a PS-kontroller mellől. Pedig nagy szükség lenne arra, hogy a különféle generációk közös élményeket szerezzenek. Hiszen így érthetik meg egymás gondolkodását, esetleges gondjait. A mozi mindig jó lehetőség a közös élmények átélésére! Pláne akkor, ha a film főhőse a szenior korosztályhoz tartozik.
Az Indiana Jones-sorozat végigkísérte a mai ötvenes-hatvanas korosztály életét. Az igazán szerencsések már az ’80-as évek legelején láthatták a széria első filmjét, Az elveszett frigyláda fosztogatóit. Igaz, akkoriban jórészt csak VHS kazettán, kezdetleges, monoton hangon megszólaló utószinkronnal. 1984-ben került a piacra az Indiana Jones és a végzet temploma, majd 1989-ben az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag. A negyedik filmre kicsit többet kellett várni: 2008-ban jött ki az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága. Most pedig itt az Indiana Jones és a sors tárcsája – benne néhány, kifejezetten a szenior korosztályhoz tartozó főhős.
Ki hinné, hogy a címszereplő, Harrison Ford a forgatás során már közel járt a 80. életévéhez? A magas színvonalú digitális technikának és a színész kiváló fizika állapotának köszönhetően ebből a nézők szinte semmit sem vesznek észre. Ezt a kijelentésemet nem csak a saját megfigyelésemre alapozom. A közös moziélmény után megkérdeztem kiskamasz – azaz igencsak kritikus – gyermekeimet és mindannyian 60 év körülinek tippelték a Jones professzort megformáló Harrison Fordot.
Már önmagában ez a példa megmutathatja az intergenerációs élmények fontosságát. Lényeges lehet közösen megtapasztalni azt, hogy az idős korral kapcsolatos sztereotípiák mennyire igazságtalanok tudnak lenni. Lám-lám, a mozivásznon szereplő „bácsi” még barlangot jár, sziklafalat mászik, megverekszik a kincsért, és végül ő győz. Csak azért, mert az idő elszállt az ember felett, nem szükséges lelkileg és fizikailag összetört, másokra szoruló, szellemileg leépült életet élni. Fizikai, lelki és szellemi önkarbantartással az ember teste és szellem évtizedekkel is fiatalabbnak látszódhat, mint ahány éves! Aki ezt a Harrison Fordot látja, nehezen gondolhatja, hogy ő nem szeretne hasonló lenni, s már most elgondolkodik azon, hogy ő is hogyan váljon ilyenné.
Az Indiana Jones-sorozat legújabb filmje mindezek mellett tele van kultúrtörténeti és történeti utalásokkal. Ezek újabb közös beszélgetésekre adhatnak alapot a gyerekekkel. Hiszen sem az ókori bölcsekről (pl. a szürakuszai Arkhimédészről), sem a 20. század geopolitikai eseményeiről nincs túlzottan biztos tudás unokáink fejében, nyilvánvalóan elég sok űrt lehetne és kellene betölteni. Az pedig már csak hab lenne a tortán, ha ezek után unokánk kissé utánanézne a videómegosztókon, de akár még a könyvtárban is az ókori események történeti hátterének vagy megértené a második világháború egyes, bonyolultnak látszó, de máig ható összefüggéseit.
Természetesen intergenerációs élmény nem csak a mozi lehet. Mellette szól, hogy minden nagyvárosban van mozi, könnyen elérhető, könnyen megközelíthető. Ráadásul egy filmre az unokák is könnyen elcsábíthatók. Ám egy dologra mindenképpen figyeljünk! Csak olyan filmet válasszunk, amelyről csaknem teljes bizonyossággal gondolhatjuk: az unokának is tetszeni fog! Az Indiana Jones és a végzet tárcsája egészen biztosan ilyen film.
Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője