Az Odaadó Tudástár olvasói rendszeresen találkozhatnak Arday Géza író, irodalomtörténész írásaival, könyvajánlóival. Ezúttal frissen megjelenő könyvét mutatja be a Tudástár olvasóinak. A Kísért a múlt című kötetet az Ünnepi Könyvhéten, 2022. június 11-én, szombaton, 15 és 16 óra között a L'Harmattan Kiadó (11-es) pavilonjánál, a Vigadó előtt, a Duna Korzón dedikálja. Az író az Odaadó Tudástár Olvasóit megkülönböztetett szeretettel várja!

Kísért a múlt címmel jelenik meg a Könyvhétre a legújabb kötetem. Ez itt nem a reklám helye, mert nemcsak magáról a könyvről, hanem egy összetett társadalmi jelenségről kívánok szólni. A kötet egy speciális, 1945 utáni jelenséget vizsgál, ugyanis mindennapi életünk részévé vált a következmények nélküliség, amely általános értékválsághoz vezetett.

A könyv elsősorban a Rákosi- és a Kádár-korszak funkcionáriusgyerekeinek írói munkásságát és emberi hátterét vizsgálja. Olyan alkotókkal, elsősorban írókkal foglalkozik, akik szüleik révén súlyos terheket örököltek és hordoznak: Esterházy Péterrel, Forgách Andrással, Kepes Andrással, Nádas Péterrel, Révai Gáborral, Spiró Györggyel, Vámos Miklóssal, és akik önmaguk váltak a belügyes fogaskerekek részeivé: Berkesi Andrással, Kardos Györggyel, Komlós Jánossal, Mikes Tamással, Molnár Gál Péterrel, Tar Sándorral – illetve másokkal, akik egyéb szempontból lettek „áldozatok”: Janikovszky Évával, ifjabb Rajk Lászlóval, Tömpe Istvánnal. De feltűnik a kötetben mások mellett Aczél György, Csurka István, Karinthy Ferenc, Görgey Gábor, Illyés Gyula, Kurucz Gyula és Kutrucz Gizella is.

Ez a témavilág elválaszthatatlanná vált a közelmúltunktól, emiatt alapelvünk kell maradjon, hogy a vélemény szabad, s szabadon néven nevezhetjük a problémáinkat. A felsorolt alkotók műveikben továbbörökítették családi és egyéni feldolgozatlan traumáikat. Ezek a legtöbb esetben a társadalom lelki, szellemi, s legfőképp morális bénultsága miatt megválaszolatlanok maradtak. Azzal is szükséges foglalkoznunk, hogy mi marad ránk az alkotásokban, valamint lelkileg és szellemileg mi történt az érintettekkel.

A kötetben taglalt kortárs írók műveikben a múlt újraíródott, olyan torz módon, ami nem segítette a rendszerváltás utáni lelki és szellemi megtisztulást. A kötet az irodalmi teret vizsgálja, ugyanis több nemzedék él a funkcionárius, ávós és belügyes világ íróinak és fiainak múltjában, amelybe egyénileg beleragadtak.

A Rákosi-, majd a Kádár-féle diktatúrát kiszolgáló funkcionáriusok gyerekei irodalmi munkásságáról, motivációiról készített múltfeltáró elemzésnek járulékos része az előző nemzedékek felelősségével foglalkozó Felfal a múlt című fejezet. Szükséges látnunk a 20. század második felében is a generációk egymás iránti felelősségének hátterét. A lelki és szellemi összefüggéseket is fel kell tárnunk, mert – ahogyan Tamási Áron vallotta – „az igazságot is meg lehet szokni”.

Fejünk felett a kettős struktúrájú nemzetben – világlátásban, történelemszemléletben és mentalitásban – végérvényesen megszűnt valami. Tillmann J. A. a németségről fogalmazta meg: „itt él egy nép apák nélkül, mintaképek, mesterek, királyok és istenek nélkül, sőt, a múlttal kapcsolatos használható emlék nélkül”. Ez megindítóan hatott rám, ugyanis mi, magyarok is hasonlóan vagyunk ezzel. A magánemlékek önellentmondásokban feleselnek a történelmi valósággal. Ez utóbbi elhomályosítása s figyelmen kívül hagyása, illetve a közömbösség kialakítása: lelkeket mérgező és félreértelmező szépirodalmi művekként van jelen az életünkben.

Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész

Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Kultúra rovatában!