(Michal Gazda: A szeretet gyógyító ereje)
2023-ban készült és idén került fel a Netflix filmcsatornára A szeretet gyógyító ereje c. lengyel film, amely kissé „hollywoodiasítva”, kissé romantizálva dolgozza fel azt a történetet, amely eredetileg a lengyel néphagyományban létezett, s modernizált regény formájában Tadeusz Dołęga-Mostowicz 1937-ben írta meg. A történet különösen ajánlott azoknak, akik lelki válságot vagy éppen súlyosabb fizikai vagy lelki betegséget éltek és élnek át, de voltaképpen mindenkinek, aki hisz abban, hogy az élet tud csodákat hozni – igen, időnként a lehetetlen is megtörténik, hogy a világ rendje helyreálljon…
A romantika kora óta a művészek vonzódnak a reménytelen és helyreállíthatatlan töredékekhez, a világ „minden egész eltörött”-érzésének megjelenítéséhez. Sőt: a 19. század végének „gondolkodói” a legsötétebb ógörög és germán mítoszokkal összhangban kitalálták azt is, hogy az ember élete értelmetlen, és sem az életben, sem az élet után voltaképpen nincs semmi, ami boldogságot adhat. A 20. század ezt csak megerősítette, relativizálva, és gyakran megkérdőjelezve azt a nézőpontot, hogy az életben metafizikus, spirituális erők hatnak, olyan erők, amelyekkel a korábbi korok emberei még nagy valószínűséggel együtt éltek. Michal Gazda filmje azért is csodálatos, remek képei, varázslatos tájai, fordulatos története és kiváló színészei mellett, mert ehhez a régebbi világhoz visznek minket vissza, amelyekről már csak mesékből és szép történetekből van külső ismeretünk, de belső, lelki életünk leglényegéhez tartozik ma is – egyeseknek vágyak, másoknak valódi életvalóság formájában.
A történet szerint egy sikeres, idősebb varsói orvost váratlanul magára hagyja a fiatal felesége, aki magával viszi kislányukat. Egy falu melletti csendes erdészházban fognak élni, mert az asszony a szép és fiatal erdész iránt gyullad szerelemre, amolyan lengyel Lady Chatterley-ként. A kislány 20 éves korára már csak az apjától örökölt nevére emlékszik, azonban édesanyja és édesapja váratlanul meghal, így dolgoznia kell, a település jószívű zsidó kocsmárosának szolgálatába áll. Ezzel párhuzamosan a professzor édesapa az első pillanattól kezdve keresni kezdi őket, de egy külvárosi kutatása során verekedésbe keveredik, ahol úgy eltalálják egy bottal a fejét, hogy elfelejti múltját, s a folyó partján ébred fel. Egy tolvajtól szerez papírokat, s lemegy a lengyel vidékre, ahol a varázslatos környezetben beteg parasztokat gyógyít. Csodálatosképpen ugyanis az orvosi mesterség mélyebben vésődött tudatába, mint a személyiség primér és szekundér emlékei. Sajnos arra sem emlékszik, hogy ő hol tanulta az orvoslást, csak azt tudja, hogy mikor mit kell tennie, így a nép körében egy idő után csodagyógyítóként tartják számon, aki ráadásul ingyen gyógyít meg mindenkit.
A történet két szála ott találkozik, hogy lánya „természetesen” ugyanabban a faluban dolgozik, ahová az édesapa kerül, és nagyon lassan, de kibontakozik előttünk a szép történet: az apa és a leánya egymásra találása, s a happy end, ami egyébként a történet más változataiban egyáltalán nem így zajlik.
A film azonban kibékíti a háborgó világot, és könnyet csal az ember szemébe, hiszen végül minden jóra fordul. Egy olyan, posztmodernnek is nevezett, kaotikus és örökké változó világban, amelyben ma élünk, ezek a történetek talán unalmasnak, talán giccsesnek hatnak – mégis, úgy gondolom, hogy segítő erejük hatalmas, például annak az idősebb korosztálynak, amely körül nagyon gyakran szaporodnak a negatív, diszkriminatív erőterek, s a felmerülő problémákat, traumákat egyre nehezebben tudja feldolgozni. Egy ilyen film minden túlzás nélkül egyfajta szeretetinjekcióként hat, s ha tehetném, az 50 feletti korosztály minden tagját megkérném, hogy keressen rá erre a csodálatos lengyel filmre, és nézze végig a kb. 140 perc izgalmat, amely végül a valódi megoldásban leli nyugalmát. Kellenek az ilyen filmek, sőt: még több ilyen film kellene, hiszen a világban, akár még ebben az életben is sokszor valóban helyükre kerülnek a kimozdult események és világok. Hinnünk kell a szeretet gyógyító erejében!
Dr. Jászberényi József