Itt, az Odaadó Portálon is több cikk és videó jelent már meg izmaink fenntartásáról és esetleges fejlesztési lehetőségeiről idősebb korban. Eddig elsősorban a teherbíróképesség, illetve a stabil és hatékony mozgás tekintetében vizsgáltuk meg ezt a kérdést. Izmaink szinten tartásának azonban vannak más aspektusai is, amelyeket megértve még fontosabbnak érezhetjük a rendszeres mozgást.

Kevesen tudják, hogy az emberi vázizomzat tömegének csökkenése sajnos a glükózproblémákkal is összefüggésbe kerülhet. Izomzatunk ugyanis nagyon nagy mértékben tárolja a testünkben lévő glükózt (ún. glikogén-formában). Amennyiben izomzatunk tömege jelentősen csökken, ez a tárolófunkció is szűkül, sérül, s így növekszik a cukorbetegség kockázata.

Az izomtömeg vesztésével kapcsolatos glükózproblémák természetesen közvetett hatással is bírnak: az ember fáradtabb, kimerültebb, enerváltabb lehet, s így egy ördögi körbe is kerülhet: a hiányzó energiát mondjuk étkezési rohamokkal akarja pótolni, ami elhízáshoz és további vércukorproblémákhoz vezethet, ráadásul egy elhízott embernek még kevesebb kedve és ereje van a mozgásra is…

Nagyon fontos tehát az, hogy egy általunk választott mozgásformával (sétával, egyensúlytréninggel, biciklizéssel, örömtánccal, jógával, stb.) naponta eddzük a testünket, hogy minél inkább lelassítsuk az izmok csökkenését, sőt: kisebb sikereket elérve, akár még valamelyest növeljük is azokat – ezzel tehát nem csak stabilabban mozgunk, hanem fenntartjuk szervezetünk „raktár” funkcióját is.

Nem szabad hallgatni arról sem, hogy a természetes és jelentősen lassítható izomveszteség mellett létezik gyors, kóros izomvesztési folyamat is, ezt szarkopéniának (az ógörögre visszamenő kifejezés szerint: „hús-vesztés”-nek) nevezzük. Ebben az esetben a beteg izomtömege az életkori és a saját testméreti átlaghoz (magasság, súly) képest jóval kisebb, vagy éppen az izomcsökkenési sebesség haladja meg az átlagos populációét. Ennek hátterében leggyakrabban a mozgásszegény életmód és az elhízás áll. A szarkopéniának különösen az ún. szekunder formája a veszélyes, amikor az izomtömegveszteség más betegségekkel karöltve, nem egyszer annak következményeként jelentkezik. Szarkopénia esetén a speciális, szakértők által kialakított mozgásprogramok különösen indokoltak, hiszen a felgyorsult izomveszteség különféle következményei nem egyszer a részleges vagy teljes mozgásképtelenséghez vezethetnek.

Nagyon fontos tehát időskorban a mindennapos mozgás, egy olyan mozgásforma kiválasztásával, amely nekünk megfelelő, de a szakorvosaink is jóváhagyták. Ez – amint a példa is mutatja – a szervezet komplex egészségének záloga, s messze túlmutat az izomerő vagy a stabil járás egyébként szintén nagyon fontos kérdésén.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője